Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Veres Gábor: A települések hagyományos képe és szerkezete Heves megyében

A települések hagyományos képe és szerkezete Heves megyében Veres Gábor A települések kialakulására a földrajzi környezet és a gazdálkodás módja gyakorolt döntő hatást. A kialakult térszerkezet a későbbiekben azonban visszahatott a lakosok életmódjára, meghatározta a mindennapi élet kereteit. A településszerkezet és annak története nemcsak a megélhetést jelentő gazdálkodás módjáról, hanem a helyi társadalomról is képet ad. Heves megyét két középhegység szeli ketté, északi része hegyes-dombos táj, déli része síkság. Hazánk legmagasabb csúcsa a Mátrában van, a Bükk átlagos tengerszint feletti magassága pedig az országban a legnagyobb. Az Istállós-kő 959 méterrel a legkiemelkedőbb tető, de e mellett még ötven bérce haladja meg a 900 métert. A települések mérete és szerkezete a földrajzi környezethez igazodott. A gazdálkodáshoz kedvezőbb feltételeket kínáltak a hegységekből kivezető völgyek. A megye nagyobb városai (Eger, Gyöngyös, Hatvan) a hegyvidék és az Alföld találkozásánál, valamint délen, a jó talajú sík területen, kereskedelmi utak mentén jöttek létre (Heves, Füzesabony). A Mátra-Bükk vonaltól északra nem találunk nagyobb falut-várost. Ezt a tájat a szűk patakvölgyekben, kisebb medencében kialakult települések jellemzik. A földrajzi adottságokkal magyarázható, hogy a szalagtelkek gyakran egyetlen utca mellett sorakoznak. Az utcafrontra épültek a lakóházak, a telek másik vége pedig gyakran a domboldalra is felfutott. A falu középső részén állt a templom a paplakkal, iskolával és más közösségi funkciókat ellátó épületekkel (községháza, kocsma, bolt), de itt helyezkedtek el a módosabb gazdák lakóházai is. A templomtól egyik irányban felvégnek, másik irányban alvégnek nevezték a településrészt a földrajzi elhelyezkedés függvényében.