Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

II. A FÖLDHÁZAK ADATAI ÉS AZ AZOKBAN ÉLŐK SZOCIÁLIS HELYZETÉNEK VIZSGÁLATI MÓDSZERE

A családok nagytöbbsége mezőgazdasági munkával foglalkozott (napszámos, alkalmi munkás, summás, harmadosföldet művelő, részesarató stb.) vagyis nincstelen zsellér volt. Szabolcs vármegye községeiben ez 66,5 %-ot, Nyíregyháza város hatósága területén 43,9 %ot, Szatmár vármegyében 62,6 %-ot tett ki. Nyíregyháza város ebből jóval kisebb arányt képviselt, mert valamivel jobb volt a más irányú foglalkoztatási lehetőség a községekhez képest. Ugyancsak a mezőgazdaságban tevékenykedő nincstelen zsellérnek mondott kerülő, mezőőr, vincellér, szőlőpásztor, kanálisőr, dinnyekertész, dohánykertész, vákáncsos, (erdőmunkás), taksás stb. is ebbe a kategóriába kívánkozott, mégis külön csoportba került, hogy a mezőgazdasági kétkezi munkáscsaládok minél szélesebb skálája kitűnjön. így ezek nem szerepelnek a fenti táblázatban ismertetett százalékokban. Szabolcs vármegyében a földházban lakók körében a kerülők 4,5 %-ot, a dinnyekertészek 4,6 %-ot, a dohánykertészek 2,4 %-ot, a vákáncsosok 1,4 %-ot képviseltek. Állatőrzéssel, állattartással foglalkozók is voltak, így juhász (1,5 %), kondás (1,3 %), kocsis (0,7 %), csordás (0,7 %). Volt még javítósuszter (1,2 %), ács (0,5 %), útkaparó (0,6 %), éjjeliőr, telepőr (0,2 %), utcaseprő (0,2 %), fuvaros (0,4 %}, piaciárus (0,5 %), vadőr (0,1 %), szobafestő (0,1 %), dohánygyári munkás (0,1 %), kovács (0,2 %), kosárfonó (0,2 %), háziszolga, bejárónő (0,2 %), csendőr (0,2 %), kútásó (0,2 %), favágó (0,1 %), lókupec (0,1 %), kerékgyártó (0,1 %), révész (0,1 %) stb. is. Szabolcs vármegyében összesen a tizenhárom földházban lakó ismert könyöradománygyűjtő 1,5 %-ot tett ki. Ebből két koldus Nyíregyháza város közigazgatási területén élt. Szatmár vármegyében 2,3 %-ot képviseltek. Úgy Szabolcs, mint Szatmár vármegyében is nemcsak szegény emberek, hanem 20-30 kat. h.-s tanyagazdák, földbérlők és más földtulajdonosok is laktak kevés számban földházakban. A tanyagazdák aránya Szabolcsban 0,1 %, Szatmárban 1,2 % volt. A saját 15-30 kat. h.-al rendelkező földtulajdonosok aránya Szabolcsban 0,6 % (6 fő) volt a felderített földházakban lakók közül. Pl. L. P. nyírpazonyi lakos kb. 20 katasztrális holddal rendelkező családfő kint lakott a határban lévő földházában, mert a községben lévő lakásuk kb. 4 km-re volt a mezőgazdasági ingatlanuktól és naponta oda-vissza 8 km-t kellett volna megtennie üres járatban. így pedig korán reggel kezdhette munkáját és este addig dolgozhatott, amíg látott, illetve amíg bírt. Ezt a gyakorlatot folytatta az 1920-as évektől az 1960-as évekig, amíg ingatlana a mezőgazdasági termelőszövetkezet tulajdonába nem került. K. P. Gáva-ármintanyai ingatlanán épített földházat és családjával költözött oda, szintén szezonális időben tavasztól őszig, mert így kényelmesebb volt a termesztett zöldség és dinynye növényeiket művelni és őrizni. B. J. 30 kat. holdas, hat gyermekes tanyagazda Nagyhalász-Mágatanyán az 1920-as évektől az 1930-as évek közepéig családjával már állandó jelleggel lakott a határban lévő, két helyiségből álló földházukban, hogy a közelség miatt kényelmesebb legyen a föld megmunkálása és az időt is jobban ki tudják használni. Nagyon szorgalmas, a vagyongyarapításra túlzottan súlyt helyező igénytelen család volt. „N. I. Terem-Mérnökháztanya és Rókatanya között vitézi földet kapott és arra építette általam ismeretlen időben a földkunyhóját. Én az 1950-es évektől az 1970-es évekig láttam. Négy gyermeke felnövekedve innen kikerült, a szülők pedig innen haltak ki." „A.S. négygyermekes apagyi lakos is családjával lakott az 1940-es évek második felétől a Peckes határban kapott 15 kat. holdas vitézbirtokán épített földházban addig, amíg rendes lakóházat nem tudott építeni. A vitézi földet néhány évig a faluban lévő házukból művelték. A vitézi tag a községhez kb. 6 km távolságra feküdt így úgy a családnak, mint az igásállatoknak nagyon fárasztó volt a naponkénti ki-be járás a föld megművelése céljából. A futóhomokon kapott ingatlanukra történő kijárás következtében a „járójószág"-uk (lovak) tönkrementek az egésznapi munka után még naponta oda-vissza 12 km-s út megtétele miatt. Az