Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

II. A FÖLDHÁZAK ADATAI ÉS AZ AZOKBAN ÉLŐK SZOCIÁLIS HELYZETÉNEK VIZSGÁLATI MÓDSZERE

ingatlanuk megközelítése csak föld-úton volt lehetséges, s a futóhomokba a szekér kereke az „agyáig" besüllyedt és ez kimerítette az állatok erejét. A vitézi telken való letelepedésnek volt hátránya is, mert ekkorra már a négy gyermekük iskolaköteles lett, s nekik gyalog kellett megtenniük naponta a 12 km-s távot az iskoláig. Téli időszakban a nagy hófúvás miatt sokszor nem is tudtak iskolalátogatási kötelezettségünknek eleget tenni. A termőföldjük silány minősége következtében inkább állattartásból (baromfi, sertésállomány, juhállomány, tehén, 2 ló) eredő piacolás (tej, tejtermék, tojás értékesítése stb.) képezte megélhetésüket." Cséplőgéptulaj donnai rendelkező három gyermekes B. család is nyírvasvári és Nyírpilis közötti határrészen földházban lakott az 1920-as évektől az 1950-es évekig. B. nevű négy gyermekes 12 kat. h. tanya- és cséplőgéptulajdonos ópályi lakos is földházban lakott az 1930-as évektől az 1950-es évekig. M. A. négy gyermekes, kb. 20 kat. holdas földtulajdonos Érpatak-Marjántanya-i lakos szintén az 1930-as évektől az 1950-es évekig lakott egy helyiségből álló földházában. Állattartásuk (baromfi, 5-6 db sertés, 2-3 db tehén, 2 ló gazdasági felszereléssel) képezte alapját gazdálkodásuknak, földjük egy részét harmados múvelésbe adták. „A II. világháborút követően Nyíregyháza-Görögszállás belterületén K. nevű, 1945-ben leszereltetett, s így jövedelemnélkülivé vált csendőr kényszerhelyzetében épített a felesége által örökölt kb. öt kat. h. gyümölcsösben egy kb. 3x4 méteres földkunyhót, s oda kiköltözött, hogy gondoskodni tudjon családja eltartásáról. Ebben lakott 1945-től 1950-ig. Felesége és két gyermeke a nyíregyházi lakásukban maradt. Segítség nélkül saját maga építette a földházat és a gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen sírkútat, amelybe a víznyeréshez hat méter hosszú lépcsőn kellett lemenni. A berakott sport is maga építette. Fegyelmezett, élni akaró, szorgalmas, sorsába belenyugvó embernek tartották." Szabolcs vármegyében 0,8 %-ot, Szatmárban 1,2 %-ot tett ki az ilyen anyagi helyzetben élő, saját tulajdonnal rendelkező földházban lakók aránya. E családok körében olyan változata is volt a földházban lakásnak, hogy a családfő és a nagyfiú meg a jószág volt kint a határban, a család többi tagja pedig bent lakott a községben lévő lakóházukban. Ilyen volt Cs. J. Balkány-Abapuszta-i hat gyermekes család esete is az 1920-1930-as években. A családfő kint volt évekig Amerikában, s az ottani keresményéből vásárolt itthon kb. 18-20 kat. h. sívóhomok talajú földet. Erre építette két helyiségből álló földházát. (A belső helyiségben aludtak és főztek, az elsőben pedig szerszámokat, kerékpárt, stb. tartottak.) Az 1930-as évek második felében annyira eladósodott a család, hogy földjüket elárverezték. Ezekben az években gyakori volt a kisemberek terhére indított árverezés. c.) A földházak lakás céljára történő felhasználásának időpontjai A kutatás felölelte az egész XX. századot. A századelőre nézve azonban csak igen részleges adatok léphettek be, mert azokat élő forrásból már nem lehetett feltárni. Az akkor felnőttkorban lévő vagy idős állampolgárokat ugyanis, akik ezeknek szemtanúi, esetleg bennlakói voltak vagy lehettek, már régen elveszítettük. Az 1880-as évek legvégére és a XX. század elejére vonatkozóan az adatközlők az ő szüleik elmondására hivatkozva tettek említést nagyszüleik vagy szüleik földházáról. Mindenesetre ezeket az adatokat is rögzíteni kellett, még ha azok esetleg hiányosak voltak is. Az I. világháború okozta nyomor következtében és az azt követő évtizedek alatt is nagy számban éltek földházakban szegény emberek. Az 1920-as években bonyolított Nagyatádi-féle földreform juttatottainak jelentős része is ilyen hajlékot tudott csak családjának építeni. Adatközlök erre számosan utaltak is. A most Szabolcs vármegye községeiben ismertté vált 794 földháznak kb. 27-30 %-a épülhetett ebben az időszakban, vagy laktak benne 1921 és 1940 között. Nyíregyháza város akkori közigazgatási területén ez az arány kb. 25-30 %-ra tehető a felkutatott 105 földház figyelembevétele mellett. Ennek becslésénél számításba kellett venni,