Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
I. A FÖLDBE MÉLYÍTETT LAKÓÉPÍTMÉNYEK ÉS A BENNELAKÓK ÉLETVISZONYAI SZABOLCS ÉS SZATMÁR-BEREG VÁRMEGYÉKBEN A XX. SZÁZADBAN
- A megyében több olyan kocsmáról is tudunk, amelyek földházakban működtek. „Nyírpazonyban az 1860-as években a földházban kocsma működött 1886-ig 26 . „Nyíregyházán a mai közfürdő melletti földkunyhóban mértek bort, pálinkát és árulták a dohányt. A város határában pedig távol, kint a tiszalöki, bűdszentmihályi és nagykállói határnál voltak ilyen földalatti kocsmák. A szentmihályi úton volt egy másik is, a városhoz tizenkettő km-re, Cserkesz-csárdának hívták. A világháború előtt bontották el. 27 A földházi kocsmák közül jelentőségében kiemelkedett a Tiszalök-Kisfástanya északi sarkán kb. az egész korai időszakban vagy a középkorban létesített és az 1920-as évek elejéig működő, több funkciót ellátó ilyen létesítmény. Az épületegyüttesben étkezési lehetőséggel kocsma, kocsmároslakás és szállástadó fogadóféle is volt. Az állatoknak pedig „állás" (szín, karám). A vasút megépítése előtt itt egy nagyforgalmú kereskedelmi útvonal vezetett MiskolcKassa irányába, de Sátoraljaújhelyen át Kárpátaljára is. Gyakran betértek ide a szarvasmarhát, sertést és más állatnyájakat hajtó állatkísérők (hajcsárok) állattulajdonosok és vásározók. A kisfástanyai földháziállással, földházi kocsmával jelentőségénél fogva részletesebben foglalkozunk. 5.) A kisfástanyai „földháziállás", földházi kocsma Az ősrégi Bashalom tanyatelepülés közelében Kisfástanya északi sarkában, Nagyfástanyához kb. egy km-re, a tiszalöki-nyíregyházi régi szélesföldút kereszteződésében egész korai időszaktól kezdve, kb. az 1920-as évek elejéig meglévő „földháziállás" működött. Ez a létesítmény több funkciót is ellátott, (lakás, kocsma, fogadó, szálláslehetőség és az állatok részére „állás"). Az akkor igen széles mai nyíregyházi földutat a környék lakói ma is „földházi út"-ként emlegetik. Az akkor Magyarországhoz tartozó Felvidékről jövő forgalom itt bonyolódott DebrecenHortobágy felé. Letért a debreceni útról Nyíregyháza és Bashalom, Tokaj, Miskolc, Kassa irányába is. Nagy vágó- és tenyészállatcsordákat, nyájakat (szarvasmarha, sertés, juh stb.) hajtottak ezen az útvonalon Hortobágyról Kárpátaljára, Ausztriába, s onnan ide. Tehát hajtóútként is szerepelt. Akkor még nem volt vasútforgalom, de teherautóval történő szállítás sem. Fontos postaútként összekötő szerepet is játszott Erdély és a Felvidék között. Lóval tóhelyként is működött, mivel a postakocsi is ezen az útvonalon közlekedett. A földházi állás és a földházi kocsma jelentősége ezzel tovább növekedett. A legközelebbi „állás", ahol az állathajtó utasok megpihenhettek Kisfástanya után Tokaj és a bodrogkeresztúri felezőúton létesült, de az a kisfástanyaitól eltérően nem földalatti, hanem hegymelletti (hegybeépített) „állás" volt. Ezeket a pihenőhelyeket azért nevezték „állás"-oknak, mert az utazók a hosszú útjukat itt éjszakára megszakították. Itt leálltak s az állásokban kialakított, télen „szín"-ekben nyáron karámokban helyezték el állataikat, s azokat is megetették, megitatták. Az utazók, állatkísérők is megpihentek a fogadóban, s ők is ételt, italt vettek magukhoz. A kisfástanyai „földházi állás" keretén belül a Semsey gróf birtokán is épült az átutazó vásározók, kereskedők, fuvarosok kiszolgálására egy kb. 12x4 m-es, háromrészre osztott földalatti helyiség, ahol a kocsmáros és családja is lakott, kocsma üzemelt és szálláslehetőség is volt. Olykor napokig 26 Kiss Lajos: Földházak Szabolcs vármegyében. Néprajzi Múzeum Értesítője XXVIII. Évf. 1936. Budapest, 1937. 90. p. 27 Uo. mint 26.
