Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

I. A FÖLDBE MÉLYÍTETT LAKÓÉPÍTMÉNYEK ÉS A BENNELAKÓK ÉLETVISZONYAI SZABOLCS ÉS SZATMÁR-BEREG VÁRMEGYÉKBEN A XX. SZÁZADBAN

is tartózkodtak itt állatkereskedők, vásárrajárók, s bonyolították üzleteiket. Élénk kereskedelem folyt, adtak, vettek. A postakocsi is igénybe vette a földházi állás és kocsma szolgáltatásait. P. L. 73 éves tiszaeszlári lakos visszaemlékezése szerint, „édesapámmal valahányszor Tiszaeszlárról lovasfogattal a régi nyíregyházi földúton a megyeszékhelyre mentünk, édesapám minden alkalommal megmutatta, hogy régen hol volt a földház és azt is emlegette, hogy „egy jó pár embert itt agyon is ütöttek a vásárróljövet a pénzéért". A 92 éves K. A. bundásbokori lakos pedig arra emlékezett, hogy „1920-2l-ben, 12 éves gyermekként édesanyám testvérével jártam a hozzánk kb. négy km-re lévő földburgyéban kacsatojást vásárolni. A kocsmáros az út szembenlévő oldalán lévő laposban összegyúlt vízen sok kacsát tenyésztett. Más állattartással is foglalkozott". Képet adott az épület külső megjelenéséről is. E szerint: „A földház déli oldalán, vagyis az építmény hosszabbik részén, középen volt a gádor (lejárat). Ez földből kialakított lépcsőkön vezetett a három helyiségbe (lakás, kocsma, fogadó - szállás). A lejárati ajtó és az ablakok boltíves kiképzésűek voltak, melyek építéséhez az ajtó szemöldökénél és az ablak szemöldökénél láthatóan téglát alkalmaztak." Ez az építőanyag eltért az egyes családok által a megyében épített s lakásként használt építési anyagoktól, mert azok téglát nem alkalmaztak nagyon rossz szociális helyzetük következtében. Előadta még, hogy „emlékezetem szerint kb. két méter mélységben volt a helyiség a földbeásva, s kb. egy méterre pedig kint volt a föld felett. Tetőzete más földházakhoz hasonlóan le volt földelve". Az útvonal nyomvonalai a még élő legidősebb emberek állítása szerint fiatalkorukban még fellelhető volt. Pl. a földház gödre a földtáblában jól kivehető volt a téglatörmelékkel együtt. A kútágasra és a kút bedőlt gödrére is emlékeznek. A 77 éves A. S. tiszalöki lakos emlékezete szerint „édesanyám és annak szülei a báró Vay Miklós birtokán végzett széna és takarmányhordásnál az I. világháború idején délben a lovakat a „földházi kocsmá"-nál itatták. A földházlakók is nagy állattartók voltak". A 79 éves K. J. tiszaeszlári lakos tájékoztatása szerint „nagyapám nyíregyházi útjai alkalmával többször járt a földházi kocsmában kevés italt fogyasztani". B. F. 66 éves volt Tiszalök-Nagyfástanya-i lakos több alkalommal is hallotta az 1903-ban született B. F. nevű édesapjától, hogy „Kisfástanya északi részén, a volt nyíregyházi széles földút és a tiszalöki út kereszteződésében a sarkon volt egy földházi kocsma, s az akkor Királytelken lakó édesapám a többi legény barátaival együtt gyakran jártak oda szórakozni. Mondta azt is édesapám, hogy a kocsmán kívül volt még két másik helyiség is. Egyikben a kocsmáros lakott, a másikban pedig megszállni lehetett, vagyis fogadó volt. A kocsmában nemcsak italfogyasztási, hanem étkezési lehetőség is volt." F. Ferencné 81 éves, volt Tiszaeszlár-bashalmi lakos is megerősítette a fent leírtakat. „A Királytelek (Nyíregyháza)-Tisza-Polgár vasútvonal megnyitását 1896. október 26-ára teszik a források".

28 Hogy milyen nagy jelentősége, illetve forgalma lehetett a földházi állásnak, földházi kocsmának és fogadónak következtetni lehet abból is, hogy az 1897. évi vasúti menetrend 4-8. oldalán Nyíregyháza-Tisza-Polgár-Kís/ás-FöZdházként volt jelölve a település. Ezenkívül a vasútállomás homlokzatán a következő tábla volt olvasható: „Kisfás-Fö/dház". 28 Görbedi Miklós: Multunkból. 100 éves a Királytelek-Görögszállás-Polgári helyi érdekű vasút. Tiszalöki füzetek 9.sz. „Táblázatos kimutatás az állomásokról" 7 pont. Kisfás-Földház rak állomás 250 m hosszú kitérő 1896. 4. p.