Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
V. RÉSZLETEK CSALÁDTÖRTÉNETEKBŐL. GYERMEKMUNKA ÉS AZ ISKOLALÁTOGATÁS EGYMÁSRAHATÁSA
tíz éves korától, míg férjhez nem ment elszegődött szolgálni V. Z. nyíregyházi főkönyvelőhöz. Nagyon sokat kellett dolgoznunk nekünk gyermekeknek is, mert a napszámba járáson és dohányművelésen kívül még meg kellett művelnünk az 1920 körül juttatott 1 kat. h. földünket is. Ennek jövedelme nem volt elégséges a nagy családunk eltartásához." Névjele feltüntetéséhez hozzá nem járuló Űjfehértó-i lakos: „Többször is jártam a földkunyhóban lakó családnál, mert a S. nevű fiúgyermekével jártam egy osztályba. Sokszor mulasztott lábbeli hiány miatt. Ilyenkor hazafelé menet bevittem neki a könyvemet, mert neki könyve nem volt. Iskolába menet pedig bementem hozzájuk a könyvemért. Én szerettem ezt a fiúcskát. Egyik alkalommal szerettem volna, hogy vizsgára ő is eljöjjön, ezért otthonról elcsentem a testvérem cipőjét és elvittem neki, hogy tudjon feljönni az iskolába. Télen is állandóan sapka nélkül járt. Olykor-olykor megsajnáltam a nagy hidegben és odaadtam neki a saját sapkámat. Amikor az én fejem is már fázott visszakértem tőle." A. I.-né 89 éves nő Nyírkércs: „Én az 1910-es évek második felében jártam iskolába. Akkor még összesen csak I— III. osztály volt. Több osztály nem is volt. Bennünket nem tanító tanított, hanem a református pap. Az iskolalátogatás se volt szigorúan véve, ha akartunk mentünk, ha nem akartunk nem mentünk. A szülők egy-egy gyermek után egy véka gabonát fizettek a papnak, amiért tanított bennünket." T. I. Levelek (1920-1930-as évek) „Öt gyermekes, földházban lakó családunk gyermekei mind összevont osztályba jártunk, egy tanító keze alá. Külön iskolába jártak a görög és római katolikus gyermekek. Emlékszem, hogy az elemi iskola III. osztályába negyvenötén vótunk, a VI. osztályba pedig mán csak nyócan, mert sok gyermek mán napszámba járt, hogy a szülőnek segítsen a nagycsalád megélhetésébe. Csak két sor pad vót a hatodik osztályba és négyesével ültünk." V. L-né 82 éves nő, Kisléta (1920-as évek) „Édesapám földműves volt 14 kat. h. földdel. Hárman voltunk testvérek. Betegkezű édesanyám a legnagyobb nehézségek árán és nagy akaratával sem tudta ellátni a háztartási munkát. Tíz éves koromtól én mostam, vasaltam, főztem, kenyeret sütöttem, (dagasztottam, kemencébe bevetettem). Tizenkét éves koromban meg még ezeken kívül kapáltam, markot szedtem stb. Ennek ellenére elvégeztem a hat elemit úgy, hogy minden reggel felmentem az iskolába és felmondtam az előző napi leckét. Utána hazamentem, mert tudta a tanító, hogy betegkezű édesanyámnak semmilyen munkát nem szabad végezni és családunknak nagy szüksége van az én gyermekmunkámra. A szomszéd gyermekekkel megüzente a tanító a feladott leckét, amit a szomszédgyermekek és édesanyám segítségével megtanultam és másnap reggel újra elmentem felmondani. Ez éveken át tartott, így végeztem el a hat elemit. Azt mint felnőtt utólag nem tudom elbírálni, hogy a tanító mennyire volt elnéző a feleleteimnél." A tiszai járás egyik legszegényebb községéből - Kopócsapátiból - Oláh Balázs református lelkész és Benkő Zsigmond református tanító 1946. november 24-én az alábbiakkal kereste meg a járási szociális titkárt: „...iskolánkban 77 nyilvános tanuló iratkozott be a folyó iskolai évre. Ezeknek 75 %-a hiányosan táplált, gyenge szervezetű, rossz öltözetű, - még a mostani hideg, nedves időben is - mezítláb járó gyermek van, nem egyről cafatokban lóg a rongy. A fennmaradó 25 %-a szintén nem mondható kielégítő öltözetűnek sem ruhában, sem lábbeliben. Ennek oka az, hogy községünk lakosai eddig 75-80 %-ban télen, mint kétkezi napszámos, nem kap munkát. A mai földbirtokreformmal jutottak ugyan egy pár hold földhöz, de az elmúlt gazdasági évben a nagy aszály miatt ez nemhogy jövedelmet, inkább terhet jelentett. Kenyér nincs, miből legyen akkor ruházat. A tiszai járás legszegényebb községe mindig Kopócsapáti volt... különösen most, hogy a háború után egyformán lerongyolódott munkásság, parasztság, értelmiség egyaránt... az iskola ablakai betöredeztek, ma is papírral van bevonva."
