Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

V. RÉSZLETEK CSALÁDTÖRTÉNETEKBŐL. GYERMEKMUNKA ÉS AZ ISKOLALÁTOGATÁS EGYMÁSRAHATÁSA

kaszáltam. Búzát csáváztunk. Egy hordóba a felnőttek mérget tettek és kézzel mozgattuk a búzát egész nap, mert napszámba végeztük. A téli hónapokban szintén napszámba tengeri morzsológéppel kukoricát morzsoltunk a magtár padlásán egész nap, nagyon hiányos öltözetünkben. Sokat fagyoskodtunk. Kenyér is hol volt, hol nem. Annyi pénzünk sem volt, hogy egy fél liter petrót vegyünk. Olaj mécsessel világítottunk. Elemi iskolás korunkban, amíg a nővérem a malacnak a krumplit meg nem főzte én pedig a libát az árokparton jól nem tartottam, addig nem mehettünk az iskolába. Ahhoz, hogy ezt megcsináljuk hajnali öt órakor kellett felkelnünk. Tizenegy éves korunktól amikor ráértünk mentünk iskolába, amikor nem értünk rá, nem mentünk. Gyalog jártunk édesanyámmal Nyíregyházára és a hátunkon vittük a tejet eladni." 2.) Gyermekmunka és az iskolalátogatás egymásrahatása A családtörténetek és gyermekmunka címszó alatt leírtakból kitűnik, hogy a család nyomorúságos helyzetének kényszere alatt a szülők kénytelenek voltak korán munkára fogni gyermekeiket, hogy kis keresményükkel is enyhítsenek a család nehéz helyzetén. Már kilenc-tíztizekét éves korban a gyermekek egy része elszegődött gazdákhoz pesztronkának vagy uradalomba libapásztornak, libaőrzőnek, sertéspásztornak (kondásnak) stb. Mások napszámba jártak iskolalátogatás helyett. Cz. L.-né 73 éves búji lakos: „Egyáltalán nem jártam iskolába, mert kenyeret kellett keresni. Özvegy édesanyám négy kis gyermekét nem tudta egyedül eltartani. Nyolc-kilenc évesen Buj-Csépány tagból gyalog mentünk az őszi deres időben Varjúlaposra (kb. hat-hét km) napszámba lent nyúni (a földből tövestől kihúzogatni a növényt). Napkeltétől-napnyugtáig dolgoztunk. Hétfőtől szombat estig kint is aludtunk egy tengerikasba." L. I. 72 éves férfi Napkor: „Édesapám foglalkozása uradalmi béres, harmados földet művelő volt. Heten voltunk testvérek. A legidősebb gyermekek közül hatan nem végezték el a hat elemi iskolai osztályt, csak hármat-négyet. Tízéves korunktól napszámba jártunk ha volt lehetőség. Ugyanis nem volt mindig munka." Özv. Cs. D.-né 89 éves nő Nyíregyháza-Királytelekpuszta: Nyolc-tíz éves koromban napszámban „cin-cin" bogarat (répabarkóbogár) jártam szedni, búzát gurdonyoztunk (erre a célra készített nyeles eszközzel a szúróka nevű gaz tövét kiszúrtuk), a felnőttek által kiásott krumplit mi gyermekek felszedtük, napraforgót bugáztunk stb. Tizenegy éves koromban a varjúlaposi malom 1922-ben történt építésekor téglát hordtunk mi gyermekek úgy két-három méter magasra, létraszerű állványon. A hátra tett két kezűnkbe helyeztek két-háromnégy téglát a felnőttek. Ha volt napszámlehetőség akkor nem mentünk iskolába, akkor dolgozni mentünk. így én csak egy elemi iskolát végeztem." P. J.-né 87 éves nő Buj: „Édesapám uradalmi dohánykertész volt. Tizenegy gyermekes családból származom. (Két testvérem uradalmi béres lett). Én öt elemit végeztem, a többi gyermek is csak négy-öt osztályt. Már nyolc éves koromban dohányültetéskor palántát szórtam a kijelölt helyekre. Palántát locsoltam, kapáltam stb. Tíz éves koromban zsongár (vízhordó) voltam és napszámba jártam, ha volt munka. Tizennégy éves koromtól napszámba minden mezőgazdasági munkát végeztem. Tizenkét éves koromban uradalmi kepébe aratáskor sírva szedtem a markot, mert nagyon nehéz volt. A gabona magasabb volt, mint én. Engem sokszor raktak kévekötőnek is, mert jól tudtam a kévét kötni. Nagyon jó munkaerőnek tartottak, sokszor megdicsértek." M. J.-né 65 éves nő Nyíregyháza-Királytelekszőlő: „Édesapám uradalmi dohánykertész volt, kilencen voltunk testvérek. így már nagyon korán bevontak szüleink a munkába. Az egész évben sok munkát adó dohány mellett tavasztól őszig különböző mezőgazdasági munkát vállaltunk napszámba mi gyermekek. Iskolába sem tudtunk menni, csak a téli hónapokban. Ekkor pedig a lábbeli és meleg ruhahiány okozott megoldhatatlan nehézséget. Nővérem