Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

V. RÉSZLETEK CSALÁDTÖRTÉNETEKBŐL. GYERMEKMUNKA ÉS AZ ISKOLALÁTOGATÁS EGYMÁSRAHATÁSA

Tizenkét éves kortól állandóan minden mezei munkát végeztünk. Aratáskor markot szedtünk, kötelet csináltunk, kévét kötöztünk stb. Én száz darab kacsát neveltem, jártam az erdőre „csilántért" (csalán), apróra vágtam és korpával keverve etettem meg a kacsákkal. A kacsák árából egy új varrógépet vásároltam és kéthetes tanfolyam elvégzése után „faluvarró" voltam. Nagy szorgalommal éjjel-nappal varrtam, hogy a kilenctagú család eltartásába besegítsek. Mellette még házimunkát és mezőgazdasági munkát is végeztem. Már egész fiatal koromban is az élniakarás ösztöne nálam nagy szorgalomban jutott kifejezésre." P. A. 74 éves férfi Napkor: „Édesapám foglalkozása csürhés (sertéspásztor) volt. Hatnyolc éves koromban a kisebb testvéreimre vigyáztam, libát, malacokat legeltettem, a vetésre vigyáztam, hogy az elvetett magot a tyúkok vagy madarak ki ne vágják. Kilenc-tíz éves koromban kiskapát kaptam és már időnként kapáltam a szülők földjén. Hét éves koromban, mint csürhés szülő gyermeke tavasztól őszig már félőt órakor kelni kellett, mert több mint négy kilométert kellett gyalogolni a szőlőtelepi lakásunktól a 4l-es múútig, mert innen kellett indulni a sertéseket hajtani a legelőre. Én csak a görög templomig tereltem az állatokat, mert onnan már a három utcáról egybetalálkozott az egész csürhe és onnan már édesapámék hajtották a legelőre. Én pedig innen mentem az iskolába. Ilyen körülmények között is elvégeztem az iskolát. Felnőttkoromban pedig tovább képeztem magamat, hogy könnyebben éljek, mint gyermekkoromban." Id. Sz. B. Buj: „Édesapám foglalkozása dohányos volt, heten voltunk testvérek. A dohánytermesztés sok munkával járt, így testvéreimmel korán be lettünk vonva a munkába. Már hat éves koromban aljdohányt szedtem és az uradalom szőlőjében a többi hat-hét éves cselédgyermekekkel - akik még kapálni nem tudtunk - a kapások előtt a nagyra nőtt dudvát tőből kihúzgáltuk, hogy a felnőttek könnyebben haladjanak. Mint tíz éves fiúgyermek a késő őszi és téli időben a béresek által a szekérről egy nagy csomóba lehányt trágyát villával széjjelteregettük a földön. Tizenkét éves koromban nyáron zsongár (vízhordó) voltam, vizet hordtam az aratóknak. Tizenöt éves kortól kezdve pedig beállítottak nyolc öreg gyakorlott kaszás közé aratni. Ez a többi uradalomban alkalmazott szülők gyermekeinél is így volt." M. J. férfi Magy: „Édesapám foglalkozása dohányos volt. Volt négy hold földünk is. Már hat éves koromban a vetésre vigyáztam, hogy a tyúkok ki nem kaparják. Nyolc-tíz éves koromban időszakonként a saját földünkben kapáltam, őszi betakarításban is segítettem stb. Tizenkét évesen éjjeli munkára napszámba mentem az uraságba csillagfürtöt tövestől kinyúni a földből és kévébe kötni. Azért kellett ezt a munkát éjszaka végezni, mert akkor harmatos volt és nem pergett ki belőle a szem. Ebben az életkorban már a szüleim földjét szántottam, vetettem, kapáltam és minden mezőgazdasági munkában részt vettem. Ha munka, vagy napszámlehetőség volt, akkor az volt az első, akkor sokszor iskolába se mentem, onnan elkéredzkedtem. Tizenkét éves koromban aratáskor a saját földünkön a kévét kellett összehordanom, hogy azt a felnőttek keresztbe rakhassák. Aratás befejezése után pedig, mivel szüleim a dohánymunkával voltak elfoglalva, nekem kellett hordáskor a szekérre felpakolni a keresztből a terményt, otthon pedig leadni a szekérről a kazalbarakáshoz. Aratás után a cséplőgéphez jártam napszámba, ahol természetbeni terményben fizettek napi kb. hat-nyolc kg terményt. A bér a napi teljesítménytől függött, így igyekeznem kellett. Falun általános volt, hogy tíz-tizenkét gyermek volt a családban, ott már kisebb korban (tíztizenkét évesen) muszáj volt menni a megélhetőség végett. Én tizenhárom-tizennégy éves koromtól már summásnak mentem, leszerződtem egy-egy idénymunkára. A II. világháború kitörésekor és utána még nehezebb volt a helyzet." P. F. 80 éves férfi Napkor: „Nyolc éves koromban felnőttek felügyelete alatt a részemre készített kisméretú kapával kapáltam. Ahol nem volt jó, ott a felnőttek kiigazították. Öszi mezőgazdasági munkában is részt vettem. Tíz évesen aratáskor kötelet csináltam, ami felszurkálta a kezemet. Állattartásba besegítettem. Tizenkét évesen takarmányt és szemesterményt