Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

V. RÉSZLETEK CSALÁDTÖRTÉNETEKBŐL. GYERMEKMUNKA ÉS AZ ISKOLALÁTOGATÁS EGYMÁSRAHATÁSA

volt. Szántás, vetéstől kezdve a trágyahordásig, termény és más anyagok szállításáig mindent kellett csinálni. Én már kilenc éves koromtól a kalászos vetésekből gurdonyoztam a szúrókát és más gaznövényt. Ehhez kaptam édesapámtól egy ostornyél vastagságú és hoszszúságú rudacskát, melynek egyik végére éles fém volt szerelve a gaznövény tövének elvágásához. Répát egyeseltem, ekekapa előtt lovat vezettem, sarabolni jártam napszámba stb. Természetesen ezért gyermekbért kaptam, de a családnak szüksége volt az én napi 30 filléres keresményemre is, mert nagy volt a családunk. Napszámlehetőség nem volt állandóan, de amikor volt, édesapám szólt a tanítónak, hogy dolgozni megyek, ne jelentsen fel. Én is és testvéreim is éppen úgy, mint más cselédgyermekek a királyteleki grófi iskolába jártunk. Amikor a gazdaságnak munkásokra volt szüksége, az intéző is szólt a tanítónak és személyre szólóan kérte azt a gyermeket, akire szüksége volt. Az intéző ugyanis ismerte a gyermekeket, nemcsak azért, mert ő is ebben az uradalomban lakott, hanem azért is, mert gyermekek rendszeres időközönként jártak az uradalomba dolgozni, amelyet ő irányított. Én mint kilenc éves gyermek már az istállóban és a legelőn is besegítettem tehenészfoglalkozású édesapámnak az istálló rendbetartásába, az állatok etetésébe, itatásába, pucolásába, és a legelőn is vigyázni rájuk. Már kisgyermekkoromban jól ismertem és szerettem is az állatállományt, azon belül is egyes egyedeket, mert állandóan ott voltam édesapámmal. Tudta ezt az öreg gróf is. Egyik alkalommal 1935-ben vadászvendégeivel is fogadott, hogy én meg tudom mondani, hogy pl. az ezüstkolompos „Kedves" nevű tehén hány liter tejet, milyen zsírszázalékkal ad naponta. Ezen kívül a „Kedves" nevű tehén ivadékainak a neveit (Kontyos, Kocsog, Kontrás, Kacér, Küllő mindegyiké K betűvel kezdődött) és ezek napi hozamait zsírszázalékokkal együtt. Ekkor már tizenegy éves voltam. Felhívatott a gróf a kastélyba és mondta nekem tizenegy éves gyermeknek, hogy ő fogadott az urakkal, hogy én többet tudok a „Kedveséről, mint ő. Mondta nekem az urak előtt, hogy sorjázd el, amit tudsz róla, kapsz tíz pengőt. Egy cselédnek ekkor az évi ángáriája (az uraság által a cselédségnek ősszel biztosított pénzösszeg, hogy abból be tudjon szerezni egy pár bakancsot, egy ujjast vagy más legszükségesebb ruhadarabot, hogy munkába tudjon járni) hatvan pengő volt. Megnyerte a gróf a fogadást, én pedig megkaptam a tíz pengőt, amelynek nagyon megörültem, mert nem volt se csizmám, se ruhám Engem ebből szüleim felöltöztettek és még maradt is annyi pénz, hogy két lánytestvéremnek egy-egy karton loknisszoknyát is tudtak venni. Emlékezetes maradt nekem ebből az időből egy másik eset is. Én tíz éves voltam, amikor az öreg gróf 1934-ben fiainak, a tizenhat-tizenhét éves Tivadar és Gyula nevű grófoknak két egyforma, egy-egy pirosszínű motorkerékpárt vett és azok a „rajcsur"-ban (lovardában) tanultak motorozni. Ezt messziről észrevettem és a kerítésen kívülről bámészkodtam, mert én addig motorkerékpárt nem láttam. Ezt a fiatal Tivadar gróf meglátta és beeresztett engem a „rajcsur"-ba, mert látta rajtam a nagy csodálkozást. Amikor bementem, ahogy ők haladtak a motorral én mezítláb mindenütt szaladtam utánuk a salakos pályán. Annyit szaladgáltam, hogy a mezítlábas talpam bőre csúnyán felszakadozott és a talpam csupa vér volt. Mondták a motorozó grófok, hogy menjek azonnal a komenciós orvoshoz, nem kell érte fizetni, de én nem mentem, mert a komenciós orvos Nyíregyházán rendelt." U. S. nyíribronyi hat gyermekes család is nagy szegénységben élt. „Mind az öt testvéremmel csak öt osztályt tudtunk kijárni, mert korán igába voltunk fogva. Édesanyámmal takarítani jártunk jobb módú családokhoz és az azokról lekerült ruházatot zsákba összeszedték és nekünk adták. Mi ezért takarítottunk. Nagyrészt én és testvéreim is ilyen másoktól kapott ócska ruhákba, cipőkbejártunk, mert nagyon szegények voltunk. Még így sem volt váltóruhánk. Ruháinkat este hamulúggal kimostuk és reggelre megszárítottuk a spórnál, vagy nyáron a napon. A szüleim elsősorban a nagyobb testvéreket öltöztették, mert már azoknak szórakoztatójuk volt, moziba, bálba vitték őket. A hat gyermekből engem és egyik nővéremet egy-egy jómódú gyermektelen rakamazi gazdálkodó család, illetve egy nyíregyházi szintén gyermektelen orvoscsalád (Dr. Bodnár, felesége pedagógus volt) magához vett. Velem is, nővéremmel is nagyon jól bántak, mindenünk