Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

V. RÉSZLETEK CSALÁDTÖRTÉNETEKBŐL. GYERMEKMUNKA ÉS AZ ISKOLALÁTOGATÁS EGYMÁSRAHATÁSA

megvolt, de amikor az asztalnál ültünk, mindig arra gondoltunk, hogy szüleink és testvéreink szemükkel sem látják ezeket a finomságokat, amiket mi kaptunk. Hiába jól bántak velünk és mindenünk megvolt, ennek ellenére én öt hónapig, a nővérem is csak három évig bírta azt, hogy testvéreink rosszul tápláltak és szemükkel sem látják, amibe mi részesültünk, így mindketten megmondtuk a szüleinknek, hogy mi továbbra is vállaljuk a szegénységet, de szüleink és testvéreink nélkül nem tudunk maradni. így az örökbefogadási szándék meghiúsult a vérszerinti családunkhoz való rendkívül erős kötődésünk következtében. Nagyon szegények voltunk, de nagy szeretetben éltünk." Adatközlő: özv. V. J.-né 73 éves nő, jelenleg rakamazi lakos. A családok döntő többsége rendkívül szorgalmas, beosztó, családszerető családtagokból állt, melyet két adatközlő által egybehangzóan elmondott alábbi családtörténet is bizonyíthat: „Nyíribrony szélén a kislegelő mellett, - amit a helyiek libalegelőnek hívtak - a leveleki földút mellett volt egy kb. négy méter hosszú földház, amelynek szélessége kb. 1-1/2 1-3/4 méter széles lehetett. Az úttól, illetve az út szélétől kb. három-négy méterre épült. Ebben hatan laktak kb. 1930-1935-ig U. S. és felesége, valamint négy gyermekük. A családfő csordás foglalkozású volt, a feleség pedig bejárt a faluba módosabb családokhoz mosni, tapasztani, licselni, libát tömni stb., illetve eljárt napszámba is. A földház egy kis előtérből és egy nagyobb „benti" helyiségből állt. Az előteret (konyha) egy pokróc választotta el a benti „ház"-nak hívott helyiségtől Az előtérben volt egy sajátkészítésű rakottspór meg egy kis stelázsi. A stelázsin néhány konyhai edény, bogrács, felül tányér és findzsa (csésze) volt elhelyezve. Az előtér (konyha) másik oldalán néhány szeg volt rögzítve az ágasokba, amelyekre ruháikat akasztgatták. A benti helyiség két oldalán földből ásóval kialakított ágy, ágyneművel. A már meglévőhöz szüleim is adtak nekik egy dunyhát és egy párnát. Középen egy asztal, mellette, illetve jobbra és balra lóca volt a helyiségben. Hátul egy kis betapasztott üveglap volt hivatva ablakként szolgálni. A gyermekek 1934-1935 táján tíz, nyolc, hat és négy évesek voltak. A két idősebb gyermek lány volt (Erzsébet, Anna) s a két kisebb fiú (Sándor és József nevű). A nagyobbik lány (1. sz. adatközlő) velem járt egy osztályba a református iskola negyedik osztályába 19341935-ben. A család 1935. május végén vagy június elején Nyírtétre költözött, ahol a családfő szintén községi csordás (tehénpásztor) tevékenységet vállalt. Itt kaptak a falutól egy szobakonyhás cseréptetős lakást, olyan szolgálatilakás félét. A gyermekek ahogy nőttek fokozatosan bekapcsolódtak a kenyérkereseti munkába és a család kezdte „összeszedni magát anyagilag". Vettek egy kis nádtetős házat és néhány hold földet is. Az 1940-es évek végére már gazdálkodtak. A családfő abbahagyta a csordáskodást. Kitartó, vasszorgalmuk, élniakarásuk és beosztó életmódjuk hamarabb megengedte addigi életformájukból való kitörésüket, mint azoknak a családoknak, ahol tíz-tizenkét gyermek eltartásáról kellett gondoskodni." Adatközlő: 1.) S. Gy.-né 77 éves nő, Nyíribrony, 2.) V.L. 73 éves férfi, Nyíribrony. Gy. I. Nyíradony az 1900-1920-as években: „Földkunyhóban születtem én is és a többi tíz testvérem is. A legidősebb J. nevű testvérem 1905-ben, én a legfiatalabb pedig 1922-ben születtem... Utána édesapám meghalt 1936-ban. A legidősebb testvéreim férjhez mentek, megnősültek, s nekünk a még otthonlévő kilenc-tizennégyéves korú gyermekeknek már foglalkozást kellett keresni, hogy besegítsünk a család megélhetésébe (libapásztor, napszám stb.). Néhány fillért kaptunk csupán a munkánkért, de az is segített a családon. Iskolába hol jártunk, hol nem. Ha napszámlehetőség volt, akkor inkább odamentünk. Ki kellett használni a lehetőséget, mert nem volt sokszor munka. Édesanyám is a nagycsalád mellett sokszor vállalt uradalomban libatépést, szőlőkötözést, kacsolást stb. A szőlőben tavasztól őszig sok munka volt. Édesanyám nem volt szakképzett szülésznő, de meg volt neki engedve, mivel tanyán laktunk - távol az orvostól és a központtól - hogy a szülőanyáknak a