Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

IV. A CSALÁDOK ÁLLATÁLLOMÁNYA ÉS A FÖLDHÁZHOZ TARTOZÓ EGYÉB ÉPÍTMÉNYEK

Az 1963 utáni években a földházakban lakó családok száma rohamosan lecsökkent, így nem keressük a lakásviszonyok és halálozások közötti összefüggéseket. 1963-ban még mindig a legmagasabb volt a természetes szaporodás arányszáma Szabolcs-Szatmár megyében: ezer lakosra 10,2 fő. A magas természetes szaporodási arányszámú megyékhez tartozott Borsod-Abaúj-Zemplén, de jóval alacsonyabb mutatóval 8,0 fővel, Hajdú-Bihar 7,8 fővel, Komárom megye 6,0 fővel és Fejér megye 5,8 fővel. Az országos átlag pedig 3,2 fő volt. Szabolcs-Szatmár megyében az 1 000 élveszülöttre jutó egy éven aluli meghalt csecsemők száma is sajnos majdnem a legmagasabb volt 48,2-vel, ezt csak Zala megye szárnyalta túl 1963-ban 53,0-val. Az országos átlag 42,9 volt. Továbbra is legmagasabb volt a születési arány a megyék közül Szabolcs-Szatmár megyében, bár árnyalattal csökkent az előző évhez viszonyítva. (19,2-ről 19,l-re.)

40 40 Népegészségügy: 44. évf. 1963/8. sz. 225. p.