Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
IV. A CSALÁDOK ÁLLATÁLLOMÁNYA ÉS A FÖLDHÁZHOZ TARTOZÓ EGYÉB ÉPÍTMÉNYEK
Az adatok a következőképpen oszlottak meg: Vármegye Város Kút volt Kút nem volt Ásottgödör Árok, kanális Ismeretlen Földházak száma összesen Vármegye Város szám % szám % szám % szám % szám % Földházak száma összesen Szabolcs vármegye 226 25,1 178 19,8 66 7,4 10 1,1 419 46,6 899 Szatmár-Bereg vármegye 29 21,2 22 16,1 1 1 0,7 85 62,0 137 Mindösszesen: 255 24,6 200 19,3 67 6,5 10 1.1 504 48,6 1036 3.) Árnyékszékek Az előző évszázadokban a nincstelen szegény embereknek nemcsak lakáshelyzetük volt siralmas, nemcsak ivóvízellátásuk volt megoldatlan, hanem a lakosság közegészségügyi helyzetét súlyosan károsító emberi ürülék tárolása is. Ezek külön-külön is, de összességében pedig hatványozottan idézték elő a megyére oly jellemző magas csecsemő- és gyermekhalandóságot. Dr. Jósa András Szabolcs vármegye tiszti főorvosa az 1887 évben készített jelentésében így ír... „A ragályos- és nem ragályos betegségben elhaltak 71 %-a hétéven aluli gyermek volt... a falusi lakások zsúfoltak, az ablakok tavaszig hermaetice zártak, a szellőzéstől irtóznak. A köznép étkezési módja rossz. A házkörüli tisztaságról többnyire a házi kutyák gondoskodnak"... 37 Az idézet utolsó mondata finoman arra utal, hogy a falusi trágyadombok körül, csomóbarakott kukoricaszárak, bokrok, árkok stb. környékén szétszórtan ürített emberi „produktumok" egy-egy bázisát az éhes kutyák tüntették el. Erre nemcsak a XIX. században, hanem még a XX. század négy-öt első évtizedében is bőven volt példa. Erre még a ma élő idős emberek is élénken emlékeznek. „Az emberi ürüléknek a közegészségügyi követelményeket kielégítő módon való kezelése és eltávolítása tárgyában kiadott, 1928. évi március 30-án kelt 50/1926. M.M.M. számú rendelet szükségesnek tartotta a vízvezetékkel és csatornázással még nem rendelkező városok és községek figyelmének felhívását az emberi ürüléknek valamely erősen nedvszívó anyaggal, nevezetesen tőzeggel való keverésére"... A fellelhető adatok szerint nem igen történtek intézkedések a rendeletben foglaltak foganatosítására, így az emberi ürülék tőzegesítése a községekben nagyrészt elmaradt. A tőzegbeszerzés, tőzegesítés és szárítás biztosítására nem létesítettek feldolgozó telepeket még a XX. század ötödik évtizedében sem. A Magyar Népjóléti Minisztérium 47199/1945.(V.2.) számú rendeletével elrendelte az árnyékszékek számbavételét és az emberi ürülékek körüli eljárás mikéntjének jelentését. A járási tisztiorvosok ezért megkeresték a községi jegyzőket és az alábbi jelentéstételre hívták fel azokat: 1) Mennyi a száma a vízhatlan falazatú jól záródó fedéllel ellátott, a közegészségügyi követelményeknek mindenben megfelelő árnyékszékeknek? Pl. Rohodon egy sem volt, Nyírjákón összesen egy. 37 Sz. Sz. B. M. L. IV/B. 404., IV. 46. 1887.
