Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
IV. A CSALÁDOK ÁLLATÁLLOMÁNYA ÉS A FÖLDHÁZHOZ TARTOZÓ EGYÉB ÉPÍTMÉNYEK
e) Ásottgödör. Z. I. hatgyermekes, cselédfoglalkozású nyírlugosi család „Az 1950-es évekig a saját maguk ásta kb. 3 méter mélységű gödörből egy horgasfára akasztott vödörrel merték a vizet." J. J. hétgyermekes napszámos foglalkozású nyírbogdányi család is ásott gödörből nyerte a vizet, melyet kötélen húztak fel. A kútkávát nyers hasított akáchusángból készítették. (Hét gyermeke közül hat a burgyéban született.) K. M. tízgyermekes dinnyekertész foglalkozású nyírlugosi lakos állandó jelleggel egy kb. 6x4 méteres földházban lakott az 1930-as években három-négy éven keresztül. Egyik évben beteg lett az egész család a betongyűrű nélküli ásott gödörből fogyasztott víztől. így innen elköltöztek, Oncsa házat kaptak. V. Gy. háromgyermekes paposi lakosnak is „négyszögletes ásott gödör volt a telke leglentesebb részén, hogy minél feljebb jelenjen meg a víz. Kézzel, fahorogra akasztott vederrel húzták belőle a vizet. Nyíribronyban gödörkútnak nevezték." A gödörkutat a teleknek arra a részére tették, hol legalacsonyabb, leglentesebb volt a talaj, hogy hamarabb elérjék a vízszintet. Leástak a földbe addig, amíg a víz nem jelentkezett. Ezután még kb. 50-60 cm-rel lejjebb ástak. Amikor a víz bemosta az alját, kb. 15-20 cm távolságra akáckarókat vertek le körül a szélébe, amelyet befontak „rakottya" vagy fűzfavesszővel. Ha vastagabb volt a veszsző, akkor a karót ritkábban verték a földbe, hogy a vesszőt könnyebben lehessen hozzáhajlítani a karóhoz. Ebből is kötélen húzták a vizet. Pl. kb. 3 méter mélységű betongyűrű nélküli ásott gödör vizét használta Bökönyben egy hétgyermekes, Besenyődön egy nyolcgyermekes család stb. Az ásottgödör mélysége ismeretlen a hatgyermekes nyírbélteki, hétgyermekes nyírbogdányi, ötgyermekes aporházai, ötgyermekes nyírcsászári, tízgyermekes nyírgelsei, háromgyermekes nyírkarászi, tizenegy gyermekes nyíradonyi (itt mind a tizenegy gyermek földkunyhóban született) tizenegy gyermekes újfehértói stb. lakosoknál. A magas csecsemő- és gyermekhalandóságra bizonyos magyarázattal ezek az adatok is szolgálhatnak. A lónyai csatornavizét használták az 1920-1930-as években pl. B. I., Gy. I. Buj, de egyes laskodi családok is. Szabad-tóról hordta az O. család Tiszabercel-Tiltó (szivattyútelep) és a közeli lakosok a vizet az 1920-1940-es évekig. Vályogvetőgödörből pedig a négygyermekes P. család Balkány, K. család Újfehértó stb. „Árokból ittunk az 1930-as években mi is és szomszédaink is, nemcsak a földházban lakó szegényemberek." mondta T.J-né 81 éves adatközlő, Balkány. O. J.-né 69 éves adatközlő nyírlugosi lakos információja szerint „J. J. napszámos foglalkozású 6 gyermekes család a vályúnál mosakodott, meg az árokban összegyűlt vízben is. Lavórjuk nem volt, sokszor a szájukba vett vizet az összetett markukba engedték és az arcukat így mosták. De ez más nem földházban lakó családnál is gyakran előfordult." Voltak olyan családok, akiknek a telkén semmilyen víznyerési lehetőség nem volt és a távolabbi közkútról, uradalmi kútról vagy máshonnan hordták a vizet. Ezek kb. 1-1/2 méteres rúdra előre és hátra is helyezett egy-egy vederrel a vállukon, ún. „garagulyarúd", vagyis vízhordófa igénybevételével juttatták családjukhoz egyszerre két vederrel a vizet. Pl. N. B. Balsa-Paptag, Buj-Rakottyáson lakó ismeretlen nevű család is. Nyíregyháza-Királytelekpuszta, Cselédkerti lakosú T.M. is az iskola melletti közkútról „ garagulyával" horda a vizet. (Kb. 120 cm rúd végére szerelve egy-egy vaskampó, amire akasztották a veder fülét, vállukra vették és nagyobb távolságra ezzel szállították a vizet. A felmérésben szereplő családok 24,6 %-a (255) rendelkezett kúttal. Nem volt saját víznyerési lehetősége 19,3 %-nak (200). Ásott gödörrel kellett megelégednie 6,4 %-nak. Az ismertté vált családok 48,6 %-nál (504) nem sikerült információt kapni a víznyerési lehetőségükről.
