Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
IV. A CSALÁDOK ÁLLATÁLLOMÁNYA ÉS A FÖLDHÁZHOZ TARTOZÓ EGYÉB ÉPÍTMÉNYEK
IV. A CSALÁDOK ÁLLATÁLLOMÁNYA ÉS A FÖLDHÁZHOZ TARTOZÓ EGYÉB ÉPÍTMÉNYEK 1.) Állataik Az állatoknak nagy becse volt a szegényemberek szemében. Úgy gondoskodtak róluk, mint családtagjaikról. Egy-egy állat anyagi értéket jelentett, mert arra nagyon nehezen tudtak szert tenni. Különösen a nagyállatokra (sertés, szarvasmarha, ló) vonatkozott ez a megállapítás. Sokszor a tehenük tejhozama biztosította megélhetésüket. Pl. K. család (idős házaspár) Érpatak. Hogy mennyire féltették állataikat, ha már egyszer hozzájutottak, jól bizonyíthatja az is, hogy hajlékaikba is magukhoz vették. Pl. a két helyiségből álló földház „konyhájában" két szarvasmarha volt elhelyezve, a szobában pedig a kétgyermekes család lakott. (F. M. Nyírmártonfalva). Másutt egy 12x4 m-es helyiség egyik oldalán elkerítés nélkül a szarvasmarha volt, a másikban pedig P. F. hat gyermekes nyírmártonfalvai család élt. Középen egy üres teret hagytak, ez volt a leválasztás. A legszegényebb ember tehene a kecske volt, s ha már ehhez,a szemében nagy értéket jelentő állathoz hozzájuthatott, ezt is ugyanúgy megbecsülte, mint más szegényember a tehenét. Pl. K. J. négy gyermekes szabolcsbákai családdal egy kb. 3x4 méteres földházban egy helyiségben volt a kecske, rőzseköteggel elkerítve egy kb. lxl méteres nagyságú területen. L. J. nyolcgyermekes szabolcsbákai család is hasonló becsben tartotta a Rozi nevű kecskéjét, amely ellátta a gyermekeket tejjel. A kecskék nyakában egy kötél volt, s ezzel odapányvázták egy földbevert karóhoz. A helyiségben a kecske szintén „le volt kerítve" vékony akácrőzseköteggel egy kb. lxl méternyi területen. Ha a Rozi „gurított", a gyermekek mentek a lapáttal és kidobták az ürüléket a földkunyhóból. Vizelet ürítésnél egy gyermek mindig figyelte mikor jelzi ezt a szükségletét, vagyis lábait egymáshoz közelítve mikor görbül meg az állat, és ilyenkor a gyermekek alátartottak egy rossz edényt. Nagyon szegény család volt. Gyermekeik igen soványak voltak. Reggel-este a kecske fejéséhez sorbaálltak a gyermekek egy bögrével a kezükben és az édesanyjuk szétosztotta közöttük a tejet. Az ismertté vált földházban lakó családok közül több mint 1 /3-uknak volt valamilyen állata, (kb. 37-40 %.) Volt, aki csak néhány baromfival (77család) vagy ezen kívül még egy-két malackával is rendelkezett. A baromfival és sertéssel egyaránt rendelkezők voltak a legtöbben (kb. 150 család). Baromfi, sertés és szarvasmarha 79 család tulajdonában volt. Baromfi, sertés, kecske 27 családnál, baromfi, sertés, juh 10 családnál, egy ló plusz gazdasági felszerelés 11 családnál adott némi gazdasági megalapozottságot. Két ló, gazdasági felszerelés, sertés, szarvasmarha, bárány 32 családnak, baromfi, szarvasmarha, két ökör, gazdasági felszerelés ennél is több családnak nyújtott viszonylagos anyagi biztonságot, hasonlóan a juhnyájhoz (pl. Kótaj, Nagyhalász, Oros, Bököny stb.). Balsán, Nyíracsádon egy-egy szamara, Szabolcs községben csak öt-hat kecskéje volt egy családnak. A kecsketej feldolgozásából éltek, melyet értékesítettek.
