Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

IV. A CSALÁDOK ÁLLATÁLLOMÁNYA ÉS A FÖLDHÁZHOZ TARTOZÓ EGYÉB ÉPÍTMÉNYEK

Az állatok a következőképpen oszlottak meg az egyes területen lakó családok között: Vármegye Város Állatuk Földkunyhók száma összesen Vármegye Város Volt Nem volt Ismeretlen Földkunyhók száma összesen Vármegye Város szám % szám % szám % szám % Szabolcs vármegye községei 312 39,3 150 18,9 332 41,8 794 100 Nyíregyháza belterület, külter. össz. 44 41,9 25 23,8 36 34,3 105 100 Szatmár-Bereg vármegye 44 32,1 17 12,4 76 55,5 137 100 Mindösszesen: 400 38,6 192 18,5 444 42,9 1036 100 A kutatás során sikerült szintén élő források igénybevételével több olyan részadathoz jutni, mely közelebb visz a családok szociális helyzetének és az életért folyó küzdelmeik megismeréséhez. A rendkívül rossz helyzetükből való kitörés, kilábalás sikeréhez nagy segítséget adott az állattartás, valamint gyermekeik növekedésével a munkába állításuk révén szerzett jövedelem. Sok esetben ezáltal helyzetükben új életminőség következett be. Az állatfajták és azok nagyságrendje szociális helyzetükről is ad némi képet. Az ismertté vált családok 18,5 %-a semmilyen állattal nem rendelkezett. Általában ezek voltak az anyagilag legelesettebbek, mert még a saját élelmezésük is nehézségekbe ütközött. Ha munkájuk révén hozzájutottak némi kis burgonyához vagy kukoricához azt saját élelmezésükre kellett fordítani. Viszonylag elég magas volt azok száma, akikről az állattartás és állatfajták vonatkozásában nem sikerült képet kapni. Valamilyen állattal a családok 38,6 %-a rendelkezett. Disznóhízlaló verem Királytelken (1800-as évek) A hízókat kerek veremben tartották. Mélysége 150-180 cm. Az ennivalót vederben kötelén eresztették le. Kiss Lajos: Földházak Szabolcs vármegyében c. munkájából