Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
III. AZ INGATLANOK TULAJDONI ÁLLAPOTA ÉS ADATAI
A rendkívül szűkös lakáskörülmény megoldhatatlan helyzet elé állította az 1940-es években a Cz. M. nevű nyolcgyermekes leveleki családot, amikor hét-nyolc hónapos kislányuk elhalálozott. Abban az időben a községeknek még nem volt ravatalozó helyiségük. A népes családnak a gyászszertartásig is lakni kellett az egy helyiségből álló földházban. így kilenc szomszédasszony (köztük az adatközlő is) a krumplisveremben virrasztottak a csecsemő felett. M. J.-né kétgyermekes anarcsi családanya elhalálozásakor „a kb. 3x4 méteres sötét, veremszerű földkunyhót kiürítették, az esetlegesen létező bútorokat ki-hordták, s innen temették a halottat az 1930-as években". Olyan család is volt, aki nem akarta a tíz gyermekes családfőt a földkunyhóból temetni. Pl. M. F. Biri-Ürgés: „elvittük a halott édesapámat az egyik egészen kisméretű földfeletti helyiségben lakó bátyámhoz. Olyan kicsi volt a helyiség, hogy amikor ki akarták hozni a halottal együtt a koporsót, az nem fért ki az ajtón, mert nemcsak a helyiség volt kicsi, hanem az ajtó is. Kivették a halottat és külön hozták ki a koporsót és elvitték egy szintén közel lakó bátyámhoz és onnan temettük édesapámat. A szegény embereknek még a halála is gyötrelmes volt." Az egy helyiséges földkunyhó 84,3 %-al Szabolcs vármegye községeiben volt a leggyakoribb. A két helyiségből álló 10,9 %-al pedig Szatmár-Beregben (Gebe, Vállaj, Mátészalka 33, Kántorjánosi, Nyírparasznya, Ópályi l-l, Szamosszeg 2 földházzal). Az egész mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének megfelelő területen mindösszesen csak három földház állt három helyiségből a most gyűjtött adatok szerint. Kettő a ligetaljai járásban Nyíradony településen, a harmadik Nyíregyháza városban. Előfordult, hogy az első helyiség (konyha) egy rongypokróccal volt elválasztva és ezzel osztották meg a helyiséget konyhára és kamrára (pl. T.M. Oros). Itt tartották a terményt is. A nyíradonyi családnak tizenegy élő gyermeke volt, így szükség volt a kb. 13x5 m-s földházra. (A családban tizenöt szülés történt, de négy gyermek elhalálozott.) A helyiség hosszú mérete miatt nem volt elég középen egy tartóágas, hanem kettőt kellett beépíteni. A két helyiség közötti válaszfalat általában földbeásott naprafogókóróból készítették, melyet mázoltak, kimeszeltek (pl. C. J. Gebe, H. Gy., P. I. Nyírmihálydi stb.). A földkunyhó az 1945-ös földreform során juttatott 15 kat. h. mezőgazdasági ingatlanukon épült, s abban laktak kb. 10 évig, amíg egy-két helyiségből álló házukat fel nem tudták építeni. A nyíregyházi Család utcán a hat tagú családnak (négy gyermek) azért volt szüksége az 1930-1940-es években a kb. 8x4 m-es három helyiségből álló földházra, mert az egyikben külön bejárattal - a fuvarozásra használt lovukat tartották. B.) A földházak mérete A földházak mérete (alapterülete, nagysága) függött a család anyagi helyzetétől, a családtagok számától, a családfő egészségi állapotától, stb. Ugyanis saját maguk építették egyszerű hajlékaikat, s közben elő kellett teremteni a máról-holnapra való létfenntartásukhoz szükséges legelemibb javakat is. Ezen kívül maguknak kellett az erdőkből, fasorokról beszerezni és a hátukon hazahordani a földházépítéshez szükséges faanyagot is. Ha a földbirtokos vagy kerülője tetten érte az építéshez szükséges anyagok „beszerzésénél" a családot, feljelentette vagy a jobbik esetben annak ellenértékét ledolgoztatta. Kivétel nélkül valamennyi földházat építő adatközlő arról informált, hogy ő és más családok is „lopták" az építéshez szükséges faanyagot. Ez általában akác volt, hisz a Nyírségben ez az uralkodó faféle. Mivel kitermelés után még nyers állapotban nyomban felhasználták, így azok deformálódtak is. Azonnali feldolgozásukat a sürgős szükségszerűség, a súlyos lakásínség indokolta.
