Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
III. AZ INGATLANOK TULAJDONI ÁLLAPOTA ÉS ADATAI
Ezt követően pedig a K. család vette ki árendába. így egymást követően három család lakott ugyanabban a földházban. 2.) A földházak helyiségeinek száma és mérete A földházak külső megjelenését tekintve két-három változatot lehetett megkülönböztetni. A leggyakoribb változat helyiségei teljesen földbevájtan készültek, vagyis veremlakások voltak, melyeknek nem volt mennyezete. Föld felett csak a leföldelt tetőzet és a gádor (lejárat) volt látható. A másik, ritkábban előfordult változat helyiségei csak részben voltak földbe ásva, s kb. egy méter magas földfeletti fallal épültek. Tetőzetük nád, zsúpszalma, vagy más szálas növénymaradvány volt (pl. vadkender, leveles kukoricaszár stb.). Leföldelve nem voltak. Ezeket már nem földkunyhónak, hanem gödörháznak vagy bogárhátú háznak nevezték. Ez a megkülönböztetés nemcsak a lakosság, hanem a hatóságok részéről is tapasztalható volt. A földkunyhók építésének volt még egy olyan változata is, hogy folyópart oldalába, domboldalba vagy temető partoldalába bevésetten építették, melyeknek csak az eleje volt göngyöltsárból vagy vályogból, tetejük pedig földdel fedett. (Pl. Aporliget, Máriapócs, Nyírmártonfal va, Tímár stb.) Olyan változat is előfordult, hogy „egy kiszáradt kanálispartba épített gödör volt a földkunyhó, nem látszott sem a tetőzete, sem az ajtója, csupán egy domborulat látszott limlommal befedve" pl. D.J. Nyíradony két gyermekes alkalmi munkás. Az alábbi két nagyon hézagosan elmondott földházépítésről itt kifejezetten csak azért emlékezünk meg, mert - takarékossági szempontból - nem fémszeget alkalmaztak a faanyagok összeillesztéséhez, hanem ún. ácsolással és hordóabroncs igénybevételével rögzítették azokat, ezenkívül a felhasznált faanyag eredetéről is képet kaptunk. Földházkészítés M.J. 88 éves férfi (Balkány) elmondása alapján: „A földkunyhó építésében mint 10 éves gyermek már magam is részt vettem. Kézhezadtam az egyes anyagokat (napraforgókóró, akácrudak, stb.). Kiástuk a megfelelő méretú földgödröt, utána ásóval simára nyestük a földből kialakított falakat, majd napraforgókóróval belül körülkerítettük a helyiséget, hogy a homok be ne ömöljön. Az építéshez szükséges kb. 10-12 cm átmérőjű, a gerenda hosszának megfelelő akácfa anyagot a hátunkon hordtuk az erdőből. A kiásott gödör mind a négy sarkába kb. 14-15 cm átmérőjű akácfát ástunk. Ebbe ácsoltuk be csapolásos megoldással a hosszanti folyógerendákat, faszeggel mind a négy oldalon. Még ezek közé is ástunk le ágasokat. A helyiség hosszanti közepére legmagasabban a legvastagabb gerendát ácsoltuk. Az oldalgerendákhoz és a középen legmagasabban futó legvastagabb folyó gerendához fektettük a 7-8 cm átmérőjű kilenc-kilenc akácszarufát kb. 7-8 cm távolságra egymáshoz. A szarufák közé nádat tettünk, s erre jött a zsúpszalma, melyet a helyiségből kitermelt földdel vastagon leföldeltünk. így alakult ki a tető. A bejárati ajtóhoz is kb. 20-20 cm vastagságú ajtófélágast leástunk és nádból kötöttük az ajtót. Utána odaalakítottuk az ajtófélhez és zsineggel az ajtófélhez kötöttük. Ez kb. 10-15 cm vastagságú volt, hogy jól szigeteljen. Az ajtó kb. 80 cm széles és 150 cm magas (hosszú) lehetett. Ezen a földkunyhón semmi ablak, még nem nyitható szimpla betapasztott üveglap sem volt. Ha az ajtót bezártuk teljes setétség lett. Olajmécsessel világítottunk." B.S. ramocsaházi lakos által mondott földkunyhókészítés: „Mérete: 10x6 m. A földgödör kiásása után minden 1 m távolságra U alakú ágast ástunk le a földbe a földből kiképzett fal mellett azért, hogy a fölé helyezett gerenda le ne csússzon. Az ágasokat hordóabronccsal fogattuk össze a fölötte vonuló gerendákkal. Azért kellett méterenként körbe ágasokat helyezni, mert a fölé abronccsal rögzített gerendákhoz csatlakoztak
