Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

VI. ADATTÁR

Kút: Állat: Árnyékszék: Adatközlő: F.F. 56 éves férfi, Oros. A település megnevezése: Oros-Prigyium és Várrét közötti határrész. A földházban lakó neve: O.S. Foglalkozása: juhász (12 éves kora óta kezdett juhászkodni. Volt saját juha is, de a másét is őrizte.) Hányan laktak benne: 1 fő. „Egyedülálló férfi volt. (Feleségét házasságkötésüket követően kb. fél év után elveszítette, s az így ért lelkitrauma hatására utána nem nősült meg." Mikortól meddig laktak benne: „emlékezetem óta meg volt a földkunyhója 1968 elejéig." Előzőleg hol laktak: Saját ingatlanon épült: Adatközlő járt a földházban: „nagyon sokszor jártam benne, mert szeretem az állatokat, a kosokon, mint fiúgyermek jókat lovagolhattam, és nyaranként sokszor vigyáztam is a juhokra." A földház leírása emlékezet alapján: Hány helyiségből állt: egy. Mérete: kb. 3x4 m. Lejárat: gádorból kellett lemenni. Ablak: kisméretű szimpla üveglap volt beépítve, nem nyitható. Ajtó: használt deszkából házilag készítve. Kémény: sáralapba, a tető fölött használt spórcső kivezetve. Tetőzete: Berendezése: „egy kisméretű „kotlóspór". Anyaga pléh, belseje sárral kitapasztva, egy dikó (házilag készített fekhely) kb. 2x4 m-es birkabőrrel letakarva és ezzel takarózott is, egy egyajtós sötét színű sifon, egy asztal, egy lóca, egy komód (három fiókos) a tetején egy finom porcelánból készült angyal és egy Szűzmária szobrocska. Az alsó fiókban tartotta a pipadohányt. A középsőbe cserép étkező eszközök és evőeszközök voltak. A középső fiókot Ő saját maga deszkával elválasztotta és a bal oldali részben volt a juhok kezelésére szükséges szerszámok és vegyszerek. A jobboldaliba is mindennapi eszközök. A felső fiókban a tisztálkodási szerei (szappan „Asszonydicséret" mosópór stb.) és az általam tőle 18 éves koromban ellopott tárogató, pedig ekkor már vak voltam, s jelenleg is vak vagyok. (16 és fél éves koromban veszítettem el látásomat egy baleset következtében.) Ezt azért tettem, mert sokszor hallottam, hogy Papó (Sándor bácsi) esténként szépen tárogatózik, ami nekem nagyon tetszett és én is szerettem volna megpróbálni. Egyik vasárnap délben, mikor az öreg Papó elment misére, öcsémmel együtt bennünket megkért, hogy vigyázzunk a juhokra. Amíg G. nevű öcsém vigyázott, én addig eltapogattam a kunyhójához és nyakon ragadtam a tárogatót és megittam egy kb. fél liter juhtejet, ami a földkunyhó padkáján volt egy köcsögbe. Mikor az öreg Sándor bácsi megjött, nagyon be volt rúgva. Én azt kihasználtam és mihozzánk hazavittem a tárogatót. Mi kb. 3 km-nyire laktunk Sándor bácsihoz. Én esténként a krumplisverembejártam le gyakorolni a tárogató használatát, hogy édesapámék ne vegyék észre, mert tudtam, hogy kegyetlenül elverne tettemért. Kb. az eltulajdonítástól számítottan ötödik pénteki nap majdnem sírva jött panaszkodni Papó édesapámhoz, hogy „ellopták a drága jó kis pikulámat". De Ö nem sejtette ekkor, hogy én voltam a tettes. Apukám se tudta, hogy én vagyok az elkövető, és azt tanácsolta neki, hogy jelentse a rendőrségen, majd azok megkeresik, hogy ki volt és börtönbe zárják. Én ezt hallottam és életemben először ijedtem meg (ugyanis nagyon vásott, rossz gyermek voltam) és ott nyomban bevallottam az öregnek, hogy nálam van. Próbáltam szépíteni a helyzetet azzal, hogy azt mondtam, azért hoztam el, mert Sándor bácsi vasárnap részeg volt és féltem, hogy valaki ellopja. Ezt nem hitte el nekem sem Ö, sem édesapán, és mondta édesapám