Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
VI. ADATTÁR
Sándor bácsinak, hogy fogd meg ezt a k. kölyköt, és én kiherélem, és utána elvágom a nyakát, mert szégyent hozott a családomra. Édesapám nekem akart jönni, de Sándor bácsi megsajnált és azt mondta, hogy el lehet azt békés úton is rendezni, és nem engedte, hogy összeverjen. Azt mondta édesapámnak, hogyha egy hónap múlva két nótát megtanul a kölyök, akkor neki adom a pikulát, meg fizetek neked öt liter bort is. Ugyanis nem bízott abban, hogy én a hangszeren vak létemre meg tudok tanulni. Azt sem tudta, hogy én már rendszeresen tanulgattam rajta a veremben. Azt is mondta, hogyha nem tanul meg, Te nekem adod a három hónapos kisborjúdat. Édesapám nagyon nehezen és sokára fogadta el ezt az ajánlatot. Végül ebben megegyeztek. Ekkor én is alkuba kezdtem Sándor bácsival és azt mondtam, hogyha én megtanulok hamarabb, mint egy hónap, én vajon mit kapok. Azt válaszolta, hogy te a tárogatót és öt liter bort. Ekkor én előhoztam a tárogatót, leültem a favágótőkére és a veremben tanultak alapján eljátszottam neki két nótát. Az egyik a juhászlegény, szegény juhászlegény (Arany János versére írott nóta) és Farkas Ferenc szerzeményét „Csinom Palkó, Csínom Jankó"-t és végül az őreá illő nótát „Részeg vagyok rózsám, mint a csap", és a Vörös bort ittam az este angyalom, ragyogóm, csillagom" című nótákat. Erre Ö egyet káromkodott és még aznap este elhozta a kétszer öt liter bort, aminek egyik részét meg is ittuk akkor este. Én és a józan természetű apám nem rúgtunk be, de az öreg megtartotta jó szokását és berúgott. Én pedig ennek örömére egész este tárogatóztam. Később, a további gyakorlat révén annyira tudtam játszani rajta, hogy amikor 1963. szeptemberében a Budapest, Május 1. úti Vakok és Csökkentlátók Intézetébe kerültem, háromszor megnyertem vele az első díjat. Ott zenei képzésben is részt vettem. Az öregnek sohasem felejtem el, hogy nem hagyott apámnak elverni és nem vitte el tőlem a hangszert, hanem látta a hangszeren való nagy szorgalmú tanulásom igyekezetét, és zsiványságom ellenére nekem adta az általa is nagyon szeretett pikuláját. (Ö pikulának hívta a tárogatót.) Utána is jó barátságba maradt velem és szüleimmel is. Amikor én a nagyobb ünnepekre és a nyári szünetekre 1964-1971 telén bekövetkezett haláláig Budapestről hazajöttem, mindig eljött édesapámékhoz és nekem játszani kellett részére, amit nagy örömmel és hálásan tettem. Ő pedig örült a tárogatón történő játékom előmenetelének és szemrehányást sem tett soha, hogy eloroztam az Ő kedves hangszerét. Ez a gesztus, egyszerű ember létére nemes lélekre vall. A földházban, férfi létére, saját maga példás tisztaságot tartott. Ezt alátámasztom azzal, hogy L.S. körzeti orvosunk tőle hordta rendszeresen a juhtejet, juhtúrót és juhsajtot is." Kút: ásott kút. Állat: baromfi, juhnyáj. Árnyékszék: Adatközlő: F.F. 56 éves férfi, Oros. A település megnevezése: Oros-Cifrafasor környékén (egy vizes rétes rész volt ez még akkor). A földházban lakó neve: (P.) T.M. Foglalkozása: napszámos, vályogvetést is vállalt. Hányan laktak benne: 11 fő, ebből gyermek: 9 fő (5 leány, 4 fiú). Mikortól meddig laktak benne: 1945-1960-ig. Utána Komlóra költöztek. Két leánya Oroson élt azoktól tudom, hogy édesanyjuk 1966-ban, édesapjuk pedig 1970-ben halt meg. Előzőleg hol laktak: Saját ingatlanon épült: igen. Adatközlő járt a földházban: „sokszor jártam benne, mert a gyermekekkel együtt játszottam. Gyulával pedig együtt jártam általános iskolába." A földház leírása emlékezet alapján: Hány helyiségből állt: kettő. „A két helyiség napraforgókóróval volt egymástól elkerítve, ami kívül-belül kimázolva, kimeszelve. Mérete: kb. 10x5 m. Egyik helyiség kb. 4x5 m, másik kb. 6x5 m. A kisebbik helyiség (az első) a konyha, egy rongypokróccal volt elválasztva, ezzel megosztották konyha és kamrára."
