Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

VI. ADATTÁR

Ablak: egy kisméretű szimpla üveglap betapasztva, mely nem volt nyitható. Ajtó: használt deszkából házilag készítve. Kémény: sáralapba, a tető fölött használt spórcső kivezetve. Tetőzete: leföldelve. Berendezése: egy berakott tűzhely, két dikó (házilag készített fekhely), egy asztal (házilag készítve), egy karosláda (barna színű), egy sifon. „Szüleim rendezett körülmények között éltek és anyagilag rendszeresen támogatták őket. Szüleimtől ezt látva, én is szerettem őket és segítettem is a szegényeken. Az is előfordult, hogy édesanyám hajnalban megfőzte az aznapra való ételt mielőtt kimentek a mezőre és le­vitte a pincébe. Amíg ők a mezőn dolgoztak én mint gyermek elhívtam a gyermekeket és min­dent megettünk együtt. Ekkor még én is kis elemi iskolás voltam. Édesanyám mikor este hazajött és meglátta, hogy üres az edény, nagyon megharagudott rám, mert nem volt vacsorára való és ők éhesen jöttek haza." Kút: volt, gémeskút. Állat: baromfi. Árnyékszék: gödör (latrinaféle). Adatközlő: ö.B.Zs.-né 72 éves nő, Oros-Borbánya, I.kapu. A település megnevezése: Oros-Homokos A földházban lakó neve: K.G. Foglalkozása: vándor üstfoltozó. Hányan laktak benne: kb. 10 fő, ebből gyermek: kb. 8 fő. Mikortól meddig laktak benne: „én, mióta az eszemet tudom, mindig ebben a földházban laktak. Már 1945 előtt lejött a Felvidékről. Tudomásom szerint Selmecbányáról, és ebben laktak 1957. február 10-ig. A pontos dátumra azért emlékszem, mert ekkor ismertem meg a faluban dolgozó lánctal­pas gép kezelőjét, akit igen megkedveltem, mint gyermek. Ennek pedig történte van: Isme­retségem onnan volt vele, hogy a „Barátság" kőolajvezeték építésén Ő ugyanezzel a géppel dolgozott, s én sokat jártam körülötte, és megengedte nekem, hogy időnként felüljek erre a gépre és rövid távon vezethessem is. Ezért nekem olyan szolgálatot kellett tennem, hogy az Oroson lakó „szíve hölgyének" az általa küldött virágot és csokoládét elvigyem. A csokoládét nagyon szívesen hordtam, mert azt nagyon szerettem, és mire odaértem a felét megettem. A leány bár látta, hogy megbontottam az édességcsomagot, de én arra kértem, hogy ne mond­ja meg Karcsi bácsinak (a küldőnek). Ö ezt megígérte és be is tartotta. így a barátság nekem mindkettőjük között kiépült. Ezért maradt emlékezetes nekem ez a dátum." Előzőleg hol laktak: Selmecbányán. Saját ingatlanon épült: ­Adatközlő járt a földházban: „igen, mert Jolánka nevű leánygyermekével együtt jártam ál­talános iskolába és oda ruhahiány miatt nem tudott jönni, így én elmentem a leckét meg­mutatni." A földház leírása emlékezet alapján: Hány helyiségből állt: egy. Mérete: kb. 4x5 m. Lejárat: gádorból kellett lemenni. A gádor oldala tengeriszár. Ablak: „egy kb. 30x30 cm-es szimpla üveglap házilagkészített fakeretbe foglalva beta­pasztva az erdő felőli, keleti, keskenyebbik végébe lévő ún. tűzfalszerűségbe." Ajtó: az utcai bejárat felőli részen volt. Kémény: „a tulajdonos által, mint üstfoltozó bádoglemezből házilag készített tizennyolcas méretű cső kivezetve a tető fölött." Tetőzete: leföldelve. Berendezése: „egy rossz ócska spór, csak szalmán feküdtek, másra nem emlékszem. A helyiségen körül, földből kiképzett padkán tartották a kevés edényzetüket, a családfő szer­számait, kevés élelmüket stb."

Next

/
Oldalképek
Tartalom