Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
I. A FÖLDBE MÉLYÍTETT LAKÓÉPÍTMÉNYEK ÉS A BENNELAKÓK ÉLETVISZONYAI SZABOLCS ÉS SZATMÁR-BEREG VÁRMEGYÉKBEN A XX. SZÁZADBAN
Uradalmak, földbirtokosok által építtetett „szolgálati" földházak, búrgyék. Uradalmak, ún. uraságok, földbirtokosok is építettek cselédeik, munkásaik családja részére - ma szolgálati lakásnak nevezhető - földházakat az ott töltött munkaviszonyuk idejére. A megyében - a megyeszékhely részeként kezelt - királyteleki uradalom cselédei kb. az 1920-as évek elejéig földházakban húzták meg magukat. (Királytelek elnevezés 1945-ig volt használatos, a település Nyíregyháza része volt, vagyis nem önálló közigazgatási egység.) Ö.J.J-né 81 éves nő jelenleg nyírtelki lakos a búrgyékról így vall: „Édesanyám - szül. 1896 mh. 1970 - mesélte nekünk gyermekeknek, hogy az ő gyermek- és fiatalkorában egyegy községben gyakoriak voltak a földbúrgyék, amikben gyermekes családok laktak. Ilyet építtetett a királyteleki gróf is cselédei részére. Csak később - kb. az 1920-as évek körüli időben - építtettek a fiatal grófok négypitvaros cselédlakásokat. " O. P. I-né 76 éves nő napkori lakos előadta, hogy „Napkoron H. nevü földbirtokos által cselédlakásként építtetett és egyet családunk részére átengedett kb. tíz ilyen földház egyikében laktam én is szüleimmel együtt." Ilken Cs. J. és K. J. földbirtokosok építtettek négy, illetve hét földkunyhót „taksás-lakás" címen. Ezek gödörlakások voltak, vagyis csekély mértékű csökkentett padlószint mellett a gödörfalat átlagszint fölé nyúló mesterséges fallal kiegészítették. A föld felszínétől falnyúlvány volt látható. Többségük padlással nem rendelkezett. A tető alatti részt betapasztották és meszelték. Az ebben lakó munkáscsaládok évente előre meghatározott számú napon voltak kötelesek munkát teljesíteni a tulajdonosnak a lakhatásért. Nyírmadán a Sulymosban O. földesúrnak harminc taksása, nyolc bérese, négy kocsisa és egy kerülője földházban lakott. 29 Földbirtokosok által építtetett földházak voltak még többek között Petneháza, Szabolcs, Újfehértó-Nagyszállástanya és Ereszvény közötti határrészen is. Az uradalmak általában a faluhoz tartozó tanyáikon biztosítottak cselédeik részére egy pitvarban négy berakott sport egy kemencével és egy-egy szobát. A pitvarban egy-egy berakott spór járt mindenkinek. A kemencét közösen használták. A megyében az egyes szegény emberek által saját családjaik részére készített földházak döntő többsége a föld felszíne alá került, s csak elenyésző kis része emelkedett ki kb. 80-120 cm-re a földből. Ezeket a gödörlakásokat bogárhátú házaknak is nevezték." 6.) Földfeletti „kaducs"-ok (színek) többnyire félereszü épületfélék A veremlakásokon, gödörlakásokon, partlakásokon kívül a megyében ún. „kaducs"-ok (színszerűség) félereszmegoldású (eleje magasabb, hátulja alacsonyabb, rézsútosan lejt) építmények is előfordultak, melyek emberi lakás céljára szolgáltak. A földfeletti színekben, félereszekben stb. lakó családok is hajléktalanoknak minősültek. Az 1948-as összeíráskor ezeket is számba kellett venni. Az 1940-es és az azt követő években a járási szociális titkárok, egészségügyi védőnők jelentései tanúskodnak az ezekben lakó szegénycsaládok lakás és életviszonyairól. PL: Csiszér Ilona mátészalkai járási szociális titkár a Mátészalkán egyetlen helyiségben lakó K.L. hat gyermekes család helyzetét ismertetve 1947. szeptember 12-én azt írja, hogy „...rettenetes nyomorban élnek, egy teljesen bútorozatlan helyiségben. A nagyon szerény bútorzatuk a hadművelet alatt leégett. A lángokból egy tálast és egy asztalt tudtak kimenteni. Eljártam ezért az Elhagyott Javak Kormánybiztosa Kirendeltségénél és részükre kisebb javításra szoruló kölcsönbútort biztosítottam (két ágy, pár szék, egy kitömött szalmazsák). A családfő 29 Uo. mint 26.
