Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Hans Kürzl (Ausztria): Ünnepi beszéd az Ilosvay Ferenc- emlékünnepségen

Hans Kürzl: Ünnepi beszéd Ilosvay Ferenc emlékünnepségén Kedves Ünneplők, kedves Johanna, Ilosvay Ferenc valamennyi kedves rokona és barátja! Szívből köszönöm az emlékünnepségre szóló meghívót és azt a lehetőséget, hogy ebből az alkalomból szólhatok néhány szót, hiszen személyes kívánságom volt, hogy az Ilosvay családhoz fűződő baráti viszonyomról, valamint a szülőföldjükkel kapcsolatos tapasztalatokról nyilvánosan elmondhassam gondolataimat. Még akkor is, ha én magam Frankyt, és sikerekben gazdag életét csak sokkal később ismertem meg, és sok-sok dolgát kimondhatatlanul megszerettem. Emlékével összeköt egy sor esemény, érzés és személyes élmény, amelyek engem a szomszédos Magyarországhoz és az ott élőkhöz közelebb hoztak. Az első politikai esemény amit gyerekként tudatosan átéltem, az 1956-os felkelés volt. Magam is megéreztem, hogy itt valami történik, ami által nemcsak hogy korán ráeszméltem a dolgokra, hanem bizonyos kapcsolatba is kerültem a szomszédos országgal, sőt én magam is átéltem ahogy a kétségbeesett embereket hazám befogadta, és segítséget nyújtott nekik. Bár ezáltal Magyarország valahogy közel került hozzám, mégis a vasfüggöny miatt fiatal koromban nagyon messzinek tűnt. De keleti szomszédaink iránti érdeklődésem megmaradt és a gondolataimban tovább mélyült. Az a kevés, de annál gazdagabb találkozás Frankyvel mindezeket megerősítette bennem, és ahogyan a Dunaerdőről, a vadról és természeti élményeiről mesélt, szinte éreztem mélyen gyökerező vágyakozását a táj, az ország és az ott élő emberek iránt, és láttam azokat a képeket, amelyeket poétikusan lefestett. Csodálatos véletlen során kerültem vele kapcsolatba, amikor sok évvel ezelőtt egy athéni konferenciáról Bécsbe repültem és feleségével, Johannával székszomszédok lévén beszédbe elegyedtünk. A beszélgetés során felfedeztük, hogy ifjú korunkban néhány évtizeddel azelőtt, ugyanabban az országban nőttünk fel és közös gyökereink NyugatStájerországba nyúlnak vissza, sok egyezőséggel, és a részben magunk, részben szüleink általi közös ismerőssel. Ez a közös szál vezetett a barátságunkhoz, amely lehetővé tette számomra, hogy Frankyt Bécsben, illetve Stájerországban megismerhessem, hiszen kedvenc nyaralóhelye