Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)
Dr. Jánosi Zoltán (Nyíregyháza): Ilosvay Ferenc portréjához
mint „a mesék illatos fürtje", egy olyan lélekkel telített világ, ahol „a porhó léptet titkol", a vadkacsák „tapsolnak szárnyaikkal", a nyárfák pedig „mint kövér vásáros asszonyok bóbiskolnak." A madarak, rókák, őzek, növények itt egy hatalmas, emberi tulajdonságokkal bíró erdei-mezei társadalom és egy még nagyobb, a kozmosszal érintkező Természet polgárai külön identitással, akarattal, alá-fölérendeltségi viszonyokkal, táplálkozási, szokásbeli, erőnléti hierarchiákkal. S ez a tágasabb mindenség-struktúra az emberi világhoz hasonlóan az egyes fajok külön-külön életére és sajátosságaira alapozó családokból, nagycsaládokból épül fel. * * * Az a terep, ahonnan Ilosvay szinte teljes természetlátó szemlélete gyökerezik, Szabolcs-Szatmár-Bereg vidéke és benne a Nyírség. Vadász- és természeti elbeszéléseinek meghatározó színtere is mindvégig ez a föld: a gyerek- és az ifjúkor színhelye. írói „geográfiájának középpontjában mindig a Nyírség állt."6 Bárhol járt a világban, ez a belső, a lelkében őrzött „helyrajzi" pozíciója semmit se változott. A földgolyó bármelyik pontján, Afrikában, Amerikában vagy Nyugat-Európában is nagy bizonyossággal elmondhatta, elmondhatta, mert e belül őrzött virtuális pont változatlan maradt: „kint ülsz a szabolcsi buckák valamelyikén- domb, völgy, magasság, mélység váltogatja egymást". (Jó vadászatoú) A szabolcsi, szatmári tájról Ilosvay művei alapján szinte szabályos geográfiai, víz-és természetrajzi szakleírást lehetne készíteni még ma is. Mint Krúdy a nagyvárosból a Bujtos nádasai és a Sóstó fái közé, a „nyíri csöndbe", úgy álmodta vissza magát folyamatosan Ilosvay Ferenc is a stájer hegyek, a Hamburg-közeli tengeröblök és München forgataga közeléből a Felső-Tisza tájaira, arra a vidékre, ahol felnőtt. „Itt Szabolcsban eszmélt rá a vidék ízére, a tanyavilágra, erdőre-lápra, itt tanulta a puskaforgatást, lett vadász belőle, s vitt magával külföldi száműzetésébe annyi hazait, hogy életének másik felében megélt belőle. Gyerekkorában a szünidő itt találta Nyíradonyban, Nagykállóban, Guthon, Nyírábrányban."7 Pedig bevadászta később szinte a teljes Magyarországot, Tizenkét ösvény című kötetében tizenkét magyar tájegységen átélt vadászemlékeit rögzíti, sőt tizenkét vadász-, illetve természeti övezetre ő maga osztja Magyarországot. De két „tájhaza" rajza még e könyvben is a nyíri vidékre kalauzolja vissza az olvasót. Majd az emigrációs évtizedeiben, „bejárva Európát, Ausztráliát, gyerekkori álmát, Afrikát, ahová nyolc alkalommal utazhatott el" 28 , még Afrika tájainak megpillantásakor is felső-tiszai emlékek támadnak fel
