Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Jánosi Zoltán (Nyíregyháza): Ilosvay Ferenc portréjához

S az ilyen természetű művekben többnyire a „motívum" mellé csatlakoztak a természet életét is érzékenyen figyelő lapok. így volt ez nemcsak a magyar, hanem a világirodalomban is. A vadon szavát, Az éneklő kutyát, A beszélő kutyát író Jack Londonnak az állat elsősorban a szabadságeszmét és a lázadást jelentette, Kiplingnél, A dzsungel könyvében filozófiát és etikát, az igazság győzelmét a gonosz újra meg újra támadó erői: Sir Kán és a vadkutyák ellen. Hemingway-nél a vadnak - mind küzdése, mind legyőzése - a férfiasság, az erő szimbólumának üzenete volt (Az öreg halász és a tenger, Afrikai vadásznapló), vag)' egyszerűen hátteret képzett az emberi tragédiák lefestéséhez (Francis Macomber rövid boldogsága, A Kilimandzsáró hava). Ilosvay Ferenc számára a vadászat nem a vad egyszerű elejtését, még inkább nem lemészárolását vagy egy-egy eszmei szimbólumnak, például a férfias erőnek a bizonyítását jelentette, hanem állandó, egyszerre virtuális és valóságos életterepet, tágas világképet, benne asszociatív szemlélődést, természetelemzést, filozófiát, hitet és művészetet. Vagyis olyan komplex gondolati és érzelmi rendszert, amit Weöres Sándor Harmadik szimfónia című versének részlete Ilosvay teljes írói művészetére, sőt még személyes sorsára vallóan is minden körülírásnál pontosabban fejezhet ki. Küldd néki töretlen álmodat míg magad vagy a vadász, meg a vad, s nem szűnhet kerge futásod. Győznöd se lehet, veszned se szabad: a hályogos sűrűség alatt vermed hasztalan ásod. Az élettelen avar is röpül. Ne hidd, hogy a rögben alkoss. Madárka sír, madárka örül, s néz a hatalmas. Te vagy a vadász és te vagy a vad s a pálya is minden te magad — madárka sír, madárka örül — piros gerendák közül kidagadva tág szemmel nézel magadra.