Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Johanna Ilosvay (Bécs): Ünnepi beszéd

Azután hihetetlen dolog történt. Ilosvay Péter, férjem unokaöccse, aki családjával Budapesten él, véletlenül rábukkant a Tizenkét ösvény /Zwölf Pfade című kötet ereded magyar kéziratára. Ez a könyv eddig Gróf Sternberg József fordításában, csak németül jelent meg 1956-ban, a Corvina Kiadó gondozásában. Miután férjem az 1956-os magyar forradalom után nyugatra menekült, Bécsben megvásárolhatta a Zwölf Pfade-t és gyakran el is ajándékozta. A Bécsben élő Dr. Hegedűs János irodalmár, szerencsére be tudta ütemezni a magyar kézirat átdolgozását, úgy hogy én azután 1995-ben a pozsonyi (bratislavai) SodalitasMadách-Posonium Kiadóban kiadattam. A zalaegerszegi dr. Iváncsics Lajos, a budapesti Nimród vadászújság kiadójánál utóbb 2001-ben egy második kiadást is kieszközölt, mert az a véleménye, hogy ez a könyv minden magyar vadász, erdőőr és erdész birtokában ott kell hogy legyen. Időközben Bécsben további kéziratokat találtam, amiket ezúttal 1999-ben, ismét dr. Hegedűs átdolgozásában, a budapesti Littera Nova Kiadónál Tenyérnyi tisztás /Eine handflächengroße Lichtung cím alatt adtam ki. Még nem tettem említést a ...ha Dunáról fúj a szél /... wenn der Wind von der Donau weht című elbeszéléskötetről, amit a müncheni Nemzetőr Kiadó 1964-ben, férjem 50. születésnapja alkalmából hozott ki. Ez a kötet is megjelent most, dr. Iváncsics kezdeményezésére, második kiadásban. A fent említett könyvek kiadása után felvetődött a kérdés, hogy mihez kezdjek az el nem adott példányokkal? Saroltának az a nagyszerű ötlete támadt, hogy ezeket a köteteket kísérőlevéllel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gimnáziumokban, az irodalomból leginkább jeleskedő tanulóknak ajándékozzam. Több mint 2000 példányt osztottam szét, férjem könyvei Magyarországon ezúton is tovább élnek. Egy további itt, Nyíregyházán lezajlott eseményt is meg szeretnék említeni: 1996-ban Sarolta a Jósa András Múzeumban egy gyönyörű kiállítást szervezett nagyapám, Oscar Dietrich még megmaradt tárgyaiból, aki 1931-ig Bécsben arany-és ezüstárukat állított elő. A Kállay Gyűjtemény egyik vitrinjében, azóta is megtekinthető néhány ilyen példány, valamint egynéhány, híres bécsi éremmetszőktől származó emlékérem verőtő, amiket egyébként padlásunkon találtam. Ezek a verőtövek szinte kizárólag magyar eseményekre vonatkoznak, és magyar feliratuk van. Még egy fontos esemény történt az utolsó években. Dr. Szita Szabolcs 2000-ben, a Népszabadságban megjelent Szita Szabolcs listái című cikkében egy, a dachaui koncentrációs táborban talált német nyelvű névjegyzéket közöl, amiben férjem, valamint katolikus