Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Johanna Ilosvay (Bécs): Ünnepi beszéd

pap unokatestvére, dr. Eglis István, és más nevezetes budapesti személyiségek nevei is előfordulnak. Ettől a cikktől függetlenül, később megsárgult eredeti visszaemlékező írások kerültek a kezembe, amiket férjem 1945-ben, a német koncentrációs táborokból visszatérve vetett papírra. Felkerestem dr. Szitát Budapesten, és átadtam neki ezt a naplószerű feljegyzést. O, A Gestapo Magyarországon című könyvében közzéadta, és ezzel férjemnek maradandó emléket állított. Bizonyára igazat fognak nekem adni, hogy mindaz, amit 1990 óta a férjemmel kapcsolatban elértünk, szerencsés csillagzat alatt történt, és egy csodával határos. KOSZONETET mondok mindenért az én kedves Saroltámnak, de mindenekelőtt az én drága Maria testvéremnek, a müncheni jó barátaimnak Schiff Júliának és Róbertnek, akik sok fordítást készítettek el nekem, a kedves nyíregyházi barátaimnak, az Ilosvay és Irinyi családoknak, különösen férjem unokatestvéreinek, Ilosvay Péternek itt Nyíregyházán és Ilosvay Ferencnek Miskolcon, az állandó segítségükért és lelki támaszukért! Isten éltesse mindnyájukat! Meine lieben Verwandten und Freunde! In diesem Jahr wäre ILOSVAY FERENC neunzig Jahre alt geworden. Herr Direktor Dr. Dám László und Frau Dr. Lakatos Sarolta haben mit viel Mühe und Überlegungen diese Gedenkfeier gestaltet; dafür bin ich sehr dankbar und freue mich, Sie alle hier begrüssen zu dürfen. Nun, was hat sich seit der Abberufung meines Mannes im Jahr 1990 getan? Dr. Kállay Kristóf besuchte Wien und fragte mich, wie es mir gehe und was ich jetzt mache. Ich antwortete ihm: „Mein Hauptanliegen ist die Publikation der Bücher. Allerdings weiss ich nicht, was ich mit den verschiedenen Andenken und den vorhandenen Büchern machen soll." Dazu muss ich erwähnen, dass mein Mann ein Nomade war und daher kein Sammler von irdischen Gütern, aber einiges war doch vorhanden, das mir aufhebenswert erschien. Dr. Kállay sagte darauf nur soviel: „Da weiss ich eine Möglichkeit in Nyíregyháza," und schickte Dr. Katona Béla nach Wien, der in einem Auto Bücher, Bilder, Frankies Steirerhut und Ledenhosenträger, afrikanische Holzschnitzereien usw. mitnahm. Und dann folgte die grosse Überraschung, als meine Schwester und ich 1993