Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

Személyesen is többször megfordult ekkor újra Nyíregyházán, s a megyében. A kiadó megbízásából hírverésnek szánták ezeket a propaganda-körutakat. Feleségéhez írott leveleiből, rövid beszámolóiból tudjuk, hogy az ügynökösködés nem nagyon sikerült. Gyűjtöttek ugyan előfizetőket, ha nem is túlságosan sokat, de Krúdy nem volt jó üzletember. A jutalék nagy részét elvitték a költségek. De ha üzletileg nem is voltak különösebben sikeresek ezek az utak, más szempontból megvolt a jelentőségük. Egyrészt új barátokat, ismerősöket szerzett, s ami talán a legfontosabb, újra feltöltődött nyírségi élményekkel. Ezt bizonyítja, hogy a lapokban megszaporodnak a nyírségi témájú írásai, s valószínűleg ezeknek a látogatásoknak köszönhető az is, hogy néhány késői regényében újra erőteljesebb színekkel jelentkezett a szülőföld (Valakit elvisz az ördög, Etel király kincse, A tiszaeszlári Solymosi Eszter). Nyilván e látogatások, illetve nyíregyházi időzések alkalmával merülhetett fel a 25 éves írói jubileum nyíregyházi megrendezésének gondolata is. Az ünnepség megszervezését, lebonyolítását a Kereskedők és Gazdák Köre vállalta, de a jól előkészített, a Nyírvidékben hosszú időn át népszerűsített összejövetelen ott volt mindenki, aki akkor a kisvárosban igazán számított. Ott volt a hivatalos Nyíregyháza, sőt a megye is. Krúdy Egy élettörténet címmel olvasta fel emlékezését gyermekkorára és az akkori Nyíregyházára. Ez a szép lírai vallomás a következő napokban folytatásokban jelent meg a Nyírvidék hasábjain. A felolvasás után természetesen bankett volt az író tiszteletére, amelyen a helyi notabilitások köszöntötték a jubiláns írót. Ezt követően néhány évig nem jöhetett Nyíregyházára, hiszen a 20-as évek második felében sokat betegeskedett, s nem vállalkozhatott hosszabb utazásra. A kapcsolat azonban a szülővárossal nem szakadt meg. 1929-ben, amikor súlyos állapotban feküdt a Liget Szanatóriumban, a szintén nyíregyházi születésű szerkesztő, Krúdy jó barátja, Lázár Miklós fordult levélben segítségért a város vezetőségéhez, s a fönnmaradt akta tanúsága szerint a polgármester 500 pengő gyorssegélyt utalt ki a rossz anyagi körülmények között élő beteg író részére. Utoljára 1931-ben, az első Nyíregyházára érkező repülőgéppel járt Krúdy szülővárosában. Akkor indult meg Nyíregyháza és a főváros között a polgári légiforgalom, s az első járatot afféle hírverésnek, a repülés népszerűsítésének szánták. Ezért hívták meg rá a város neves szülöttét. Krúdy színes beszámolót készített az -204-