Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

„égi ekvipázson" tett nyíregyházi útról. Akkor éppen újra egészséges volt. Senki sem gondolta, hogy két év múlva örökre elutazik egy másfajta ekvipázson. A szülőváros halála után sem feledkezett meg róla. A Nyírvidék és általában a helyi lapok minden alkalmat megragadtak, hogy írjanak róla, hogy emlékét elevenen tartsák. A 30-as évek közepén induló Szabolcsi Szemlében is felbukkant időnként a neve. Komolyabb Krúdy-kutatásról azonban abból az időből nincs tudomásunk. Varga Károly, a Kossuth Gimnázium egyik tanára publikált két-három ígéretes tanulmányt a Szabolcsi Szemlében és a Debreceni Szemlében, azonban hamarosan elkerült Nyíregyházáról, s Krúdy-kutatásai is abbamaradtak. Hosszú ideig nem is akadt követője. A felszabadulás után Merényi Oszkár és az akkor itt újságíróskodó fiatal Rákos Sándor próbálták ébresztgetni Krúdy emlékét. Merényi kezdeményezésére jelölte meg az akkor még működő Bessenyei Társaság emléktáblával a Korompay-féle szanatóriumi épületet, amely Krúdyék családi kúriájának helyén épült. Ez volt a Bessenyei Társaság egyik legutolsó nyilvános szereplése. Utána néhány évig Nyíregyházán sem emlegették Krúdyt. Csak 1953-ban került újra előtérbe. Abban az évben kettős jubileuma is volt, születésének 75. és halálának 20. évfordulója. Az író egykori iskolája, a Kossuth Gimnázium vállalkozott az ünnepség megrendezésére. Az eredetileg helyi jelentőségűnek ígérkező rendezvény tágabb körökben is érdeklődést keltett. Részt vett rajta az író Pesten élő leánya, Krúdy Zsuzsa, az írószövetség képviseletében az egykor szintén Kossuth-diák Rákos Sándor, s Perepatits Antal, a neves debreceni Krúdy-kutató. Az iskolai emlékünnepségnek induló rendezvény így némi országos színezetet kapott, s ennek abban az időben különös jelentősége volt, hiszen másutt akkor még a nevét sem írták le, országosan szinte teljes hallgatás vette körül. A gimnázium egyik fiatal tanára az ünnepi rendezvényekkel egy időben a helyi lapban cikksorozatban idézte fel Krúdy nyíregyházi diákéveit, az író és a szülőföld kapcsolatát, s először tett kísérletet az író művészetének új szemléletű értékelésére. [Ez a fiatal tanár Katona Béla volt. (A szerk.)] A következő évben, amikor Sőtér István tanulmánya után országosan is megtört a csönd, az Irodalomtörténeti Társaság első nyíregyházi vándorgyűlésén Perepatits Antal emlékezett Krúdyra, s az előadása után kibontakozó vita újabb lépéssel vitte előre a Krúdy művészetének újra birtokbavételéért folyó küzdelmet. -205-