Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

csalják a mese, az alakok, a keret megválasztásában, nyelvét, irályát színtelenné, pongyolává változtatják. Ő is beleesik a határidő-üzleteket művelő újabb íróknak abba a hibájába, hogy mikor legjobban belemelegszenek a munkába, akkor eszükbe jut a tárcaközlemények megszabott kerete, eszükbe a megrendelt vagy felajánlott munka beszolgáltatásának határideje, s ekkor az anyagot hirtelen összerántják és a mű kerekségét kiegészítő természetes befejezés helyett leírnak egy sejtelmet, egy hangulatot, egy rébuszt, s adnak befejezetlen novellákat." Végső soron tehát Gáspár is a mese kerekdedségét hiányolja, a hangulatiság elburjánzását kifogásolja. Ő azonban már keresi az okot is, és jó érzékkel mutat rá Krúdy túlhajszolt munkatempójának, termékenységének veszélyeire. Azt is látja, hogy Krúdy esete nem egyedülálló jelenség. S ha nem is elemzi részletesen a század végi irodalom fejlődését, olyan kérdést érint, amely a kor prózájának valóban egyik legdöntőbb, legvitatottabb problémája volt: az újságok hatása az irodalomra. A folyamat valamivel korábban kezdődött, de a 80-as, 90-es években érte el tetőfokát. Az irodalom lényegében hírlapirodalommá vált. Az írók, beleértve a legnagyobbakat is, elsősorban az újságokba írtak, még nagyobb terjedelmű írásaik, regényeik is a lapokban jelentek meg először folytatásokban. Ez természetesen nemcsak eszmei engedményekkel járt igen sok esetben, hanem kimutathatóan visszahatott az irodalmi alkotások terjedelmére, szerkezeti felépítésére, nyelvére, egyszóval formájára is. A folyamat legszembetűnőbb következménye a régi novella, vagy ahogyan korábban nevezték, a beszély eltűnése, s a rajz-forma térhódítása volt. A kritika, Gyulaival az élen, hadakozott e térhódítás ellen, a folyamatot azonban nem tudta feltartóztatni, s a század végére már a tárcanovella vált a prózai kisepika legjellegzetesebb műfajává. Gáspár Imre nem tartozott Gyulai köréhez, a maga módján azonban lényegében ő is a novella hagyományos formáját védte a lírizáló, inkább hangulati elemekre épülő tárcaműfajjal szemben. S ha szigorúan műfajtörténeti szempontból talán nem is volt mindenben igaza, a túlhajszolt termeléssel kapcsolatos szemrehányásait föltétlenül jogosnak kell tartani. Gáspár foglalkozott a fiatal író szellemi családfájával is, s erről így írt: „Krúdy Gyula a magyar novellisták közül a világnézet és stílus dolgában legközelebbi rokona Petelei Istvánnak, kinek sötétes alapszíneire legtöbbször emlékeztet. Tanulmányai kivált az orosz elbeszélők, ő is -93-