Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

Turgenyev jegyében - Egy fejezet Krúdy Gyula pályakezdéséből Az első pesti években keletkezett Krúdy-írások nemigen különböztek alapvetően a diákkorban és a vidéki hírlapíróskodás időszakában létrejött művektől. S ez természetes is, hisz a lakóhely puszta megváltoztatása még nem föltétlenül jelenti új korszak kezdetét az író fejlődésében. Műfajilag - legalábbis számszerűen - továbbra is a novella maradt az uralkodó kifejezési formája, mégpedig a novellának azok a válfajai, amelyeket tárcanovella és rajz néven szokott emlegetni a műfajelmélet. Tematikájának sarkpontja ezekben az években is a férfi és nő viszonya, különösen a házasság válsága, s a szerelmi háromszög maradt. Valami azonban mégis változott ezekben az években. Míg pályája legkezdetén az induló Krúdyt majdnem kizárólag a századvég városi-polgári irodalmának sodrása ragadta magával, most lassanként másfajta hangok és színek is felbukkantak írásaiban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egycsapásra hátat fordított volna annak a realista-naturalista tendenciájú irodalomnak, amellyel fiatalon eljegyezte magát, csupán azt, hogy emellett az irányzat mellett, az első pesti években egy másik szál is megerősödött művészetében. Érdekes, hogy amíg vidéken élt, főként városi pillanatokat, helyzeteket, alakokat örökített meg írásaiban, amikor viszont a fővárosba került, elszaporodtak műveiben a vidéki, kisvárosi-falusi élet képei. Az elmondott történetek még nem sokban különböztek, de a nagyvárosi, polgári miliőt egyre gyakrabban váltotta fel írásai hátterében a nemesi udvarház, a dzsentri környezet, s a naturalizmus szándékosan dezilluzionista ecsetkezelését helyenként halvány romantikus színeződés helyettesíti. Az első nagy mester, Zola helyére, vagy legalább is mellé, új példakép került: Turgenyev. Turgenyev és a magyar irodalom kapcsolatával újabban két kitűnő tanulmány is foglalkozott. Ezekből kiderült, hogy a nagy orosz regényíró művészete meglepően korán hatni kezdett irodalmunkra. Már a múlt század 60-as éveiben megindult műveinek magyarra fordítása, s népszerűsége csakhamar a Puskinét és Lermontovét is megelőzte. Eleinte a hivatalos irodalom igyekezett kisajátítani, s a maga „nép-nemzeti" koncepcióját igazolni-erősíteni Turgenyev művészetével. Később, a 80-as években a polgári irodalmi ellenzék írta a zászlajára Turgenyev nevét. -85-