Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

Az akkori kritika, mint a realizmus mintaképét emlegette, s míg korábban konzervatív oldalról „írásainak líraiságát, gyengédségét, realizmusának borongós szelídséget" emlegették, „az új generáció szemében egyre inkább fontosabbak lesznek Turgenyevből azok a társadalmi programok, politikai eszmék, amelyeket -jogosan vagy tévedésből Turgenyev nevéhez fűzött, tőle származtatott, neki tulajdonított". A 80-as évek végén, a 90-es évek elején aztán Turgenyev hatása lassanként beleolvadt a francia naturalizmus hatásába, ami annál könnyebben megtörténhetett, mert a Franciaországban élő Turgenyev Flaubert-rel, s a francia naturalistákkal tartott kapcsolatot. A maga egyéni specifikumaival a 90-es évek végén jelent meg irodalmunkban újra Turgenyev, s éppen Krúdy éleszti fel alakját, s ő már „mint a romantika példaképét, forrását állítja piedesztálra." Ha olvasott is valamit tőle diákkorában, valószínűleg csak Pestre érkezése után ismerkedett meg Krúdy alaposabban Turgenyevvel. Korábban ugyanis nemigen emlegette, ettől kezdve viszont cikkeiben is, szépirodalmi műveiben is lépten-nyomon hivatkozott rá. Vidéki témájú elbeszéléseinek címe alá gyakran írta oda alcímként: Egy vadász irataiból. Egyik novellájának pedig főcímét is Turgenyevtől kölcsönözte: Tavaszi hullámok. Egy másik írásának hőse olyan szenvedélyes rajongója az orosz regényírónak, hogy egy-egy könyvének elolvasása után barátait is Szanyinnak, Cirillnek szólítja, s a Tavaszi hullámok Gemmájáról úgy beszél, mint szerelméről. Turgenyevvel való kapcsolata azonban legvilágosabban talán mégis a fiatal Krúdy egy érdekes programcikk-szerű vallomása alapján bontakozik ki előttünk. Ez az írása Emlékezés egy öreg oroszra. Turgenyev a magyar irodalomban címmel a Fővárosi Lapokban jelent meg. A cikk elején Turgenyevet a legnagyobb orosz regényírónak nevezi, „akinél mélyebb hatást külföldi író nem tett a mai magyar szépirodalomra". Érdemes megjegyezni azoknak az íróknak a nevét, akiket Krúdy Turgenyev magyar követői között emleget, mert voltaképpen ezzel saját szellemi rokonságát, a maga családfáját is felvázolja. Az első számú és legjelentősebb tanítványnak Peteleit látja, de a turgenyevi iskola hatását fedezi fel Gozsdu Elek és Thury Zoltán munkásságán is. Még figyelemre méltóbb azonban talán az, amit a romantikáról mond, mert ebben már tükröződik az a változás, amely Krúdy érdeklődésében, orientációjában ezekben az években végbement: „Hiába verik fejüket a falba a reálisták, veristák, -86-