Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

Regényes korrajz a századvégi Nyíregyházáról - Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter Utolsó éveiben majdnem teljesen elfeledték, könyveinek egy részére már kiadó sem akadt, s lám, több mint 40 évvel halála után még mindig meglepetéseket tartogat olvasói számára. Az idei ünnepi könyvhét legnagyobb szenzációja alighanem Krúdy Gyula tiszaeszlári regénye volt. A mű eredetileg 1931 tavaszán - két évvel az író halála előtt - folytatásokban jelent meg a Magyarország című napilapban. Négy évtizeden át legfeljebb a tájékozottabb Krúdy-kutatók tartották számon, olvasóinak egyre növekvő tábora csak most ismerkedhet meg a regénnyel, amikor végre könyv alakban is kezünkbe vehetjük. Kis híján fél évszázaddal a hírhedt tiszaeszlári vérvádper után írta meg regényét Krúdy Solymosi Eszterről, akinek tragikus eltűnése akkor szinte az egész világ közvéleményét lázba hozta. Akik nem, vagy csak felületesen ismerik az írót, azokban nyilván önkéntelenül is felmerülhet a kérdés, mi késztethette Krúdyt 50 év után a rituális gyilkosság babonás meséjének újrafeldolgozására. Talán kifogyott volna már a Szindbád és Rezeda Kázmér alakja köré szőhető különös történeteiből, s ezért menekült a periratokhoz és a krónikákhoz? Vagy épp a közvéleményt egykor oly szenvedélyesen felkavaró szenzáció felelevenítésével igyekezett magára vonni a figyelmet, visszahódítani az elpártolt olvasókat, így próbálva meg kitörni az utolsó éveiben őt fenyegető elevenen eltemettetés dermesztő közönyéből? Őszintén meg kell mondanunk, helytelen lenne az ilyen és ehhez hasonló vélekedéseket egyszerűen kézlegyintéssel elutasítani, az író életművében tájékozottabb olvasók mégsem ilyen aggályoskodó elméletekben keresik a mű megszületésének magyarázatát. Sőt, helyesebb lenne talán azt mondani, ezt a magyarázatot nem is kell keresni. Krúdy ismerői számára nem az a meglepő, hogy megírta ezt a regényt, inkább az, hogy csak a 30-as évek elején, élete vége felé írta meg. Kevés műve van ugyanis, amelynek anyagát ennyire magában hordozta volna egész pályáján. Igaz, ő maga csak 5 éves volt a per idején, az egész országot felkavaró események mégis életre szóló élményeket jelentettek számára. Akkor aligha érthette lényegét, a felbolydult város atmoszférája azonban kitörülhetetlenül emlékezetébe -37-