Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

vésődött. Apja és nagyapja is ügyvéd volt, a tárgyalások idején így házukban is sokan megfordultak a per főszereplői közül. S amit életkorából adódóan akkor a történtekből még nem foghatott fel, azt megkapta később a családi és kisvárosi hagyományból. Hiába zárult le ugyanis felmentő ítélettel a hosszúra nyúlt tárgyalás, talán másutt is, Nyíregyházán azonban bizonyosan ez volt még hosszú évekig az egyik leggyakoribb beszédtéma. Kiskocsmákban és kávéházakban, társasági öszszejöveteleken és családi estézéseken újra meg újra az eszlári kis cselédlány eltűnése körül csaptak össze legszenvedélyesebben az ellentétes vélemények. Művének Előhangjában az író így vall erről: „Az én gyermekkoromban Nyíregyházán a tiszaeszlári rosszhiszemű vérvádról beszélt mindenki... A korabeli gyermekek a tiszaeszlári gyilkosság változatait hallgatták a gyermekmesék helyett." S a legfogékonyabb éveiben tudatába rögződött benyomások később sem halványultak el. Kisebb-nagyobb írásaiban, önéletrajzi feljegyzéseiben újra meg újra felbukkantak az eszlári idők emlékei. Mintha csak tudatosan készült volna egy nagyobb szabású mű megírására, a per jó néhány figuráját ismételten is tollára vette. Nemcsak emlékezéseiben, még regényeiben is többször szerepeltette az antiszemita hecclap-szerkesztő Mikecz József, vagy ahogyan a nyíregyháziakkal együtt ő is nevezte, Puczér Jóska alakját, gyakran írt Ónody Gézáról, Verhovay Gyuláról, Henter Antalról, Eötvös Károlyról, de sűrűn emlegette a vád koronatanúját, a kis Scharf Móricot is. Hogy ilyen sok személyes inspiráció, s ennyi előkészület ellenére is csaknem fél évszázadnak kellett eltelnie, míg végre a téma átfogó feldolgozására vállalkozott, annak többféle oka lehetett. Bizonyosnak látszik azonban, hogy a késleltető tényezők között fontos szerepet játszott Eötvös Károly híres emlékirata, A nagy per, amely 20 évvel az események után készült és gyorsan népszerűvé lett. Ez a mű aprólékosan pontos és hiteles történetét adja a Solymosi Eszter eltűnése kapcsán ördögien kiagyalt és felszított antiszemita vérvád-heccnek, s racionalista értékelését a Nyíregyházán lefolytatott hosszú törvényszéki tárgyalásnak. Emellett mint olvasmány is lebilincselően érdekes és izgalmas. Érthető, hogy évtizedekig visszatartotta Krúdyt attól, hogy hasonló vállalkozásba kezdjen. S amikor 30 évvel később mégis elszánta rá magát, akkor sem azért tette, mintha elavultnak vagy elhibázottnak tartotta volna a nagy előd munkáját. Nem cáfolni, hanem kiegészíteni akarta Eötvös emlékezéseit. 0 maga így írt erről a regényhez fűzött jegyzetében: -38-