Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

Az író és szülővárosa 1973 bővelkedik a jelentős irodalmi évfordulókban. A kiemelkedő fontosságú Petőfi-jubileum mellett többek között Csokonai Vitéz Mihály születésének 200., Madách Imre születésének 150., Babits Mihály és Juhász Gyula születésének 90., s Krúdy Gyula halálának 40. évfordulójára emlékezünk. Anélkül, hogy a többiekről megfeledkezhetnénk, talán érthető, hogy ez utóbbi évfordulót a magunk számára megkülönböztetetten fontosnak tartjuk, hiszen Krúdy városunk szülötte, Nyíregyházáról indult el termékeny írói pályája, s egy ilyen évforduló jó alkalom lehet az író és a szülőváros kapcsolatának ismételt megvizsgálására, s e kapcsolatból adódó feladataink újbóli megfogalmazására is. 1933. május 12-én utazott el örökre legendássá vált vörös postakocsiján. Négy évtized, s nem is akármilyen négy évtized pergett le halála óta. Hitler uralomrajutásának évében hunyta le szemét. Fasizmus, II. világháború, új társadalmi rend születése, a szocializmus alapjainak lerakása - csak egészen nagy vonásokban jelzik a végbement történelmi változásokat. Az a világ, amelyben valamikor ő otthonosan mozgott, s amelyet műveiben olyan sajátos színekkel ábrázolt, olyan mélyre süllyedt, mint Atlantisz, művészete azonban él, sőt csodálatosképpen egyre élőbb. Annál meglepőbb, s egyúttal örvendetesebb is ez a tény számunkra, mert hosszú időn át úgy könyvelte el nemcsak a köztudat, hanem az irodalomtudomány is, hogy Krúdy a kevesek írója, a vájtfülüeké, az irodalmi ínyenceké. Sőt, nem egyszer úgy emlegették, hogy valóban csak az írók írója volt, vagyis mindig inkább csak az írásművészet különleges értői olvasták, mint az igazi olvasók. Ha az ilyenfajta megállapítások nem is voltak egészen helytállóak, kétségtelen, hogy Krúdy népszerűsége életében is, halála óta is rendkívül ingadozó volt. Voltak pályájának olyan szakaszai, főként a 10-es években, amikor néhány müve csaknem bestsellernek számított, de akadtak olyan periódusai is, a 20-as és 30-as évek elején, amikor úgy tűnt, hogy már életében elfelejtették. Utókora is hasonlóképpen alakult. A halála óta eltelt négy évtized voltaképpen az elfeledtetések és újrafelfedezések sorozata. Halála után közel egy évtizedig olyan mély csend vette körül, hogy már-már azt lehetett hinni, véglegesen kihullik -20-