Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

A 70-es években - a növekvő érdeklődéssel párhuzamosan - megszaporodtak a Krúdyról szóló könyvek (Katona Béla: Krúdy Gyula pályakezdése, 1971; Kemény Gábor: Krúdy képalkotása, 1974; Krúdy Zsuzsa: Apám, Szindbád, 1975; Krúdy Mária: Szindbád gyermekkora, 1975). Ezek a művek egy-egy pályaszakaszt vagy részproblémát tárgyalnak, illetve értékes életrajzi dokumentumokat adnak közre. Az átfogó, nagy monográfia azonban még mindig várat magára. Lényegében könyvterjedelemben is foglalkozott Krúdy egy pályaszakaszával a jugoszláviai Bori Imre is. Krúdy Gyula „nagy évtizede" című írása Fridolin és testvérei című kötetében jelent meg. Azóta az újvidéki Híd-ban olvashattuk készülő monográfiájának egyes fejezeteit. Közben jelentős újabb tanulmányok is napvilágot láttak (Vargha Kálmán: Krúdy-problémák, Féja Géza: Krúdy és legendái, Fülöp László: Egy Krúdy-regény világa), s elkészült, a centenáriumi évben jelenik meg Krúdy műveinek és a róla szóló irodalomnak minden korábbinál teljesebb bibliográfiája, a neves Krúdygyüjtő és -kutató, Gedényi Mihály munkája. Könyve nemcsak könnyebbé és biztosabbá teszi majd tájékozódási lehetőségeinket az óriási kiterjedésű életműben, hanem remélhetőleg a további kutatás serkentéséhez is hozzájárul. A Krúdy-hagyományok ápolása Nyíregyházán és Szabolcs-Szatmárban Krúdy nagyon korán, 17 éves korában elkerült szülőföldjéről, az itt kapott benyomások azonban egész írói pályáján végigkísérték. Alig van olyan műve, amelyben nyírségi vonatkozást ne találnánk. 0 maga sokszor vallott arról, mit jelentett számára a nyíregyházi gyermekkor, most csak egyik legjellemzőbb nyilatkozatának néhány sorát idézem: „Nagyon sokat köszönhetek én Nyíregyházának. Az emberre és különösen az íróra egész életének kialakulásában a legnagyobb hatással van az a légkör, ami első fiatalságának éveiben körülveszi, azok a benyomások, amiket akkor magába fogad. Bizonyos, hogy én sem lettem volna az, ami vagyok, ha történetesen nem a Nyírségen élem ifjúságomnak ezeket az éveit. Negyedszázadja, hogy elkerültem onnan, de ma is úgy érzem, hogy majd minden írásom ott gyökerezik a nyírségi földben". -202-