Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

Krúdy Gyula: Válogatott novellák A vaskos kötet Krúdy 44 novelláját tartalmazza. Ez a látszólag nagy terjedelem azonban az író életmüvének csak kis töredékét jelenti. Krúdy a legtermékenyebb magyar írók közé tartozott. Körülbelül 130 kötete jelent meg, könyv alakban eddig ki nem adott temérdek írását pedig még az irodalomtudomány is csak most kezdi számba venni. Ilyen életműből kiválogatni egy kötetrevalót, igen nehéz feladat. Különösen akkor, ha annyira úttörő munkát kell végezni, mint e kötet összeállítójának. Szabó Ede így fogalmazta meg a gyűjtemény célját: „...az adott keretek közt nem is lehetett más a válogatás szempontja, mint az, hogy a legjellemzőbbnek ítélt Krúdy-novellák itt közölt füzére, követve az időrendet s a fejlődés menetét, lehetőleg minél tisztább képet adjon az író világáról, s ezen belül szemlélete, mondanivalója, stílusa változó szakaszairól." (543 1.) A szempont kétségbevonhatatlanul helyes, azonban sajnos, a válogatónak nem egészen sikerült megvalósítania a kitűzött elveket. Mint minden válogatással kapcsolatban, sok részletkérdésen is lehetne vitázni, a leglényegesebb fogyatékosság azonban az, ahogyan ez a válogatás Krúdy írói pályájának első felét bemutatja. Letagadhatatlan tény, hogy Krúdy csak 1910 körül, az első Szindbád-novellákkal és A vörös postakocsival talált rá igazi saját útjára, akkor vált irodalmunk egyik legegyénibb hangú alkotójává. Akkor azonban már hosszú és nem is jelentéktelen írói múlt állott mögötte. Az ifjúkori újságírói tevékenységet is beleszámítva csaknem húsz év, körülbelül harminc kötet, köztük nem egy maradandó értékű alkotás is. Ezt az egész korszakot mindössze négy novella képviseli a kötetben. A mennyiségi aránytalanság az első és a második korszak között véleményünk szerint is indokolt, de itt már nem egyszerűen aránytalanságról, hanem olyan fokú egyoldalúságról van szó, amely már aligha teszi lehetővé a „fejlődés menetének követését", s még kevésbé adhat tiszta képet Krúdy „írói világáról, s ezen belül szemlélete, mondanivalója, stílusa változó szakaszairól" -, ahogyan a válogató maga elé tűzte. Mindenesetre mentségére szolgálhat Szabó Edének, hogy egyrészt a szinte áttekinthetetlen gazdagság, másrészt az előmunkálatok majdnem teljes hiánya nehezítette feladatát. Mennyivel szerencsésebb helyzetben készült az ugyanebben a -148-