Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

után belefáradt a redakciók mindennapi hajszájába, hirtelen elhatározással hazautazik falujába. Azzal a szándékkal indul el, hogy véglegesen szakít az irodalommal, közönséges ember lesz, gazdálkodni fog, mint ősei tették. Egy ideig visszahúzódva él anyja házában, később azonban szerelmes lesz Nellibe, a csinos tanítónőbe. Álmokat szövöget magában egy csendes, nyugalmas, galambdúcos, méhzsongásos falusi életről Nelli oldalán. A belső küzdelem azonban még mindig nem dőlt el benne. El is jegyzi Nellit, de amikor menyasszonya kérésére egy jótékonysági akció kapcsán újra tollat fog kezébe, - mint az alkoholista az italnak - ő sem tud ellenállni a nyomdafesték mámorának: „Az írás delíriuma kábította el. A betű, a betű mindenek felett. Erre gondolt mindig, ez volt a végcél: a betű, az írás, és egy szép gondolaton eltűnődött napokig." Menyasszonyának kérése után pedig így variálja tovább ezt a gondolatot Vertán: „Az ő szerelmes kicsi szíve nem tudta felfogni, hogy akadnak olyan bolondok ezen a sártekén, akik eldobnak maguktól mindent: szülői szeretetet, jövőt, kilátásokat és élnek egy célnak, egy hívságos, beteges célnak: az írásnak. Ezek a nyomtatott betű szerelmese. Oh, veszedelmesebb ez a föld minden kokett színésznőjénél és mosolygó orfeumdivajánál... Ez a gyilkos szerelem, amely kiszívja az utolsó csepp életerőt, kicsépeli az agyból az utolsó agyvelő-ideg utolsó gondolatát; ez az, ami vénné tesz a férfikor delén. Az író kétszer él. Él a többi emberekkel és él az írásaiban. Szenved, sír az író, amikor szomorú, megható jelenetet rajzol eléd, pajtás, összefacsarodik a szíve a lelke sirámát veti papirosra. Együtt érez, együtt küzd az alakjaival." Krúdy tehát veszedelmes, ellenállhatatlan szenvedélynek mutatja az írói hajlamot, amely éppúgy rabságába kerítheti az embert, mert az alkohol vagy akár az ópium. Bizonyára önigazolásnak szánta ezt az elméletet. Látszólag mintha ő is szabadulni akart volna az írás delíriumától, titkon azonban maga is nagyon jól tudta, hogy minden mással szemben újra és újra mindig a nyomtatott betűt választaná. A regény író-hőse is visszaküldi menyasszonyának a jegygyűrűt és a fővárosba utazik, hogy ismét író legyen. Nelli nem bírja elviselni csalódását, öngyilkosságot követ el. Cselekménynek bizony elég kevés ez a szerelmi történet, azonban mint láttuk, a mesének meglehetősen másodlagos szerepet szánt itt az író. Sokkal fontosabb volt számára az írói hivatás és a polgári életforma csábításának dilemmájával való leszámolás S ha műveiben később vissza-vissza is tért még ez a motívum, önmaga számára már véglegesen eldöntötte Krúdy ezt a problémát. -97-