Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

elbeszélés-kötetének egyes darabjait szinte egységes művé fűzi össze az író sajátos komponáló képessége. E fiatal kortól előszeretettel alkalmazott keretes szerkesztésmódnak a következménye, hogy Krúdynál sokszor csaknem teljesen elmosódik a határ a novella-gyűjtemény és regény között. (Gondoljunk például az olyan köteteire, mint az Aranykéz utcai szép napok, vagy az egyes Szindbád kötetek.) A líraiság és a keretes szerkesztésmód mellett a pályakezdet novelláinak több nyelvi sajátossága, stíluseszköze is a későbbi Krúdyt sejteti már. Az a jellegzetes Krúdy-stílus, amelyre két-három mondat után a legtöbb átlagolvasó is biztosan ráismer, aki csak valaha Krúdy-művet olvasott, természetesen csak jóval később alakul ki a maga teljes pompájában. Az induló Krúdy nyelvében mindebből aránylag még nagyon kevés látható együtt, de ez a kevés is lényegesen könnyebbé teszi az érett Krúdy-stílus kifejlődésének megértését, mintha kizárólag a Mikszáth-hatás korának nyelvi eszközök tekintetében a kitérést jelentő, ilyen vonatkozásban is Jókai és Mikszáth anekdotázó, a vidéki nemesi kúriák, a régi köznemesi táblabíróvilág nyelvhasználatát tükröző kifejezésmódjához közeledő stílusából próbálnánk az 1910 utáni Krúdy nyelvét származtatni. Az ifjúkori novellák nyelvének alapanyaga a századvégi városi polgárság nyelve, vagyis annak a társadalmi osztálynak a nyelvét használja, amelyből hőseit is leggyakrabban választja. Népnyelvi és tájnyelvi elemek csak a legritkábban színezik stílusát, de idegen tőle a nagyvárosi argó használata is. Alakjai többnyire egy-ugyanazon nyelven beszélnek, a nyelvi egyénítés lehetőségeivel, a beszédjellemzés eszközeivel még nemigen él. A legmeglepőbb azonban, hogy bántó nyelvi botlások már a legkorábbi írásokban sem fordulnak elő. Fiatal kora és rendkívüli termékenysége ellenére is mindig szinte fölényes biztonsággal kezeli a nyelvet, sőt, mintha szándékosan ellensúlyozni, illetve leplezni akarná kezdő voltát, stílusa már-már csaknem mesterkélten könnyed, nagyvilágias. Ezzel függ össze, s a koravénség pózában való tetszelgéssel, hogy előszeretettel használ idegen szavakat. Egyik legkorábbi, még nem egészen tizenöt éves fejjel írt tárcájában például a következő idegen szavak és kifejezések fordulnak elő: párter, stréber parvenu, race, exisztencia, Rembrandt-kalap, princesse-ruha, Palais Royal, guckerez, heliotropillat, Café-Chanton, operette-diva, chansonett, rostbeefstek, alterál, orfeum habitué, {Színház után. Nyíregyházi Hírlap, 1893. augusztus 10.) -81-