Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

Azóta negyedszázad telt el, s szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy e két és fél évtized során egyetlen alkalmat sem mulasztottunk el Krúdy népszerűsítésére, örökségének ápolására. Szükségtelen lenne krónikásán felsorolni e negyedszázad valamennyi rendezvényét, műsoros estjét, kiállítását, emléktábla-avatását. Csak a legfontosabb eredményeket említjük. A Jósa András Múzeumban nagyon szépen berendezett emlékszobája látható. Szép, új gimnázium, a város új filmszínháza és a sóstói szálloda is Krúdy nevét viseli. Ugyanott, a fürdő előtti parkban találhatjuk mellszobrát, szülőházán, a családi házuk helyén épült stúdió épületen és az Alma Mater, a Kossuth Gimnázium épületén is emléktábla hirdeti szülővárosának megbecsülését és ragaszkodását. Tíz évvel ezelőtt, születésének 90. évfordulójára Nyíregyháza Emlékkönyve adott ki, amely értékes dokumentumaival, tanulmányaival a szakkritika elismerését is kivívta. * Az előzőekben főként az eredményekről esett szó. Nem szeretném azonban, hogy e felsorolásból valaki valamiféle kierőszakolt: „Minden nagyon szép, minden nagyon jó" - hangulatot olvasna ki. Vitathatatlan, hogy a legutóbbi negyedszázadban országosan is, helyileg is sok mindent elértünk, de a centenáriumi számvetés nem lenne igaz és hiteles, ha nem látnánk, hogy az eredmények mellett még feladatok is akadnak bőven. Amennyire megnyugtatónak érezzük a Krúdy-életmű kiadásának helyzetét, annyira nem lehetünk - a nem lebecsülendő teljesítmények ellenére sem - elégedettek a Krúdy-kutatás eredményeivel. Kitűnő tanulmányok elég nagy számmal születtek róla, de máig sincs igazán megbízható életrajza. Rengeteg részletkutatási eredmény látott napvilágot, de egyetlen alapos monográfia sem készült még munkásságáról. Pedig a feltételek lassan megteremtődtek már egy ilyen szintézis létrehozásához is. Jó lenne, ha ez a mostani százéves évforduló is új müvek alkotására inspirálná a kutatókat, hogy végre minél teljesebben és igazabban, minden rárakódott salak nélkül vehessük birtokba fénylő örökségét. (1978) -206-