Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

önmagánál, így lesz több mint érzéki kalandok sorozata. így tágul ki élet és halál egyetemességévé, így fonódik össze benne rendkívül mélyértelműen a születés és elmúlás örök szimbolikája. Huszárik egy korábbi kisfilmjének ezt a címet adta: Elégia. Tulajdonképpen a Szindbád is elégia. A magányos, kissé elégikus férfilíra mély zengésű, gordonka hangú dallamát halljuk a film minden kockájából. Ki ez a Szindbád? Gyakran úgy emlegették, mint afféle modern Casanovát. S ahogy megy egyiknőtől a másikhoz, abban tagadhatatlanul van valami Casanovából is, Szindbád azonban mégsem egyszerűen kalandor, s bár nagy szakértője az ételek ízeinek is, nem üres életélvező. Az örök kutató ő, aki minden szerelmében az emberi élet újabb titkait keresi. Aki gáláns kalandokat, vagy csiklandós, erotikus jeleneteket vár a filmtől, az csalódni fog benne. Még a nálunk szokatlanul merész aktfelvételeiben sincs szemernyi sem a pornográfiából, s erotikája nem több mint mondjuk Giorgone Alvó Vénuszának látványa a drezdai képtárban. Ez a film - sok egyéb mellett - szemléletes példát mutat arra is, hogy a nem öncélúan, hanem valóban művészi szándékkal ábrázolt meztelenség mennyire nem lehet botránkoztató még a legszemérmesebb, legfinnyásabb ízlésű néző számára sem. A film egyetlen jelenete sem válik hatásvadászóvá, mert elejétől végéig igazi, tiszta költészet van jelen a mozivásznon. S ez a költőiség talán a mű legnagyobb értéke. Súlyosabb mondandójú filmet minden bizonnyal hozott már létre a magyar filmművészet, poétikusabbat aligha. S hozzátehetjük, hogy ez a poézis nemcsak a szép szavak költészete, hanem a tárgyaké is. Az ellenpontozásnak kivételesen szerencsés megvalósítása az, ahogyan ez az álomszerű és időtlen cselekménymozaik a szinte naturalisztikusan aprólékos, a legkisebb részletekben is kínosan minuciózus környezetbe beleépül. Kevés olyan filmet készítettek még, amelyikben a tárgyakra, a miliőre ilyen sok közölnivalót bíztak volna. Igaz, helyenként szinte a régiségboltok vagy műkereskedések zsúfoltsága érezhető egyegy szobaberendezés megkomponálásában, de ebben az esetben még ez a zsúfoltság sem válik nyomasztóvá, sőt nagyon is jól szolgálja a művészi szándékot a hiteles atmoszféra felidézésével. A film egyik jelenetében konkrét évszám is elhangzik, a cselekmény időhöz kötését azonban mégis inkább a miliőnek ez a precízen aprólékos kidolgozása, a századforduló korabeli szecessziónak ez a káprázatosan gazdag varázslata végzi el. Huszárik Zoltánnak első filmje a Szindbád, a szó -153-