Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

szokványos, minősítő értelmében azonban nem elsőfilmes rendező. Máris kiforrott, érett művész, aki teljes vértezetben áll előttünk. Hogy igazán nagy rendező lesz-e, azt majd a következő alkotások döntik el. Könnyű dolga nem lesz, mert első művével rendkívül magasra állította magának a mércét. A film másik alkotója Sára Sándor operatőr. Az operatőri munka igazán sohasem lehet járulékos elem, Sára azonban itt valóban egyenrangú alkotótársa az író-rendezőnek. Hogy impresszionisztikus fogantatású képeiről és színeiről csak valamennyire is méltóképpen írhassunk, ahhoz Krúdy tintájába kellene mártanunk a tollúnkat. Eddig is tudtuk róla, hogy kivételes képességű művész, mostani teljesítménye azonban - túlzás nélkül állíthatjuk - filmtörténeti jelentőségű esemény. Méltán csatlakozik ehhez az alkotói pároshoz harmadikként a főszerepet alakító Latinovits Zoltán, aki Szindbád megformálásával eddigi filmszínészi pályája legjelentősebb alakításához érkezett. Krúdy olvasói eddig töprenghettek, s bizonyára töprengtek is sokat, milyen is lehet Szindbád, ez a nagyon sokoldalúan jellemzett, mégis annyira nehezen megragadható figura. Most már tudjuk, olyan, amilyennek Latinovits számunkra megteremti. Az ő Szindbádja nem az öltözőből vagy a sminkszobából, hanem egyenesen Krúdy könyveiből lép elénk. A többi szereplő is hiteles, de hozzá képest epizodikus jelentőségű. Hogy milyen lesz a mű közönségsikere, még korai lenne találgatnunk. Anynyi azonban máris bizonyos, hogy Huszárik és Sára alkotása nemcsak a filmművészetnek, hanem Krúdy írásművészetének is sok új hódolót is szerzett. (1971) -154-