Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

csinál. Eleinte úgy látszik, mintha anyján akarna bosszút állni esztelen költekezé­sével. Később azonban épp anyja nagyralátó terveinek lesz az eszköze. Az őszi agarászaton ugyanis beleszeret a dúsgazdag Kovácsy Blanka grófnőbe, aki szintén viszonozza érzelmeit. Hogy költséges életmódjához és a kontesszel való szökésé­hez pénzt szerezzen, a fogadósné közreműködésével veszedelmes hazárdjátékba kezd. Mikor óriási összeget nyer, az egyik vesztes kétségbe vonja a játék tisztasá­gát. A pofonra párbaj következik, amelyben Pál súlyosan megsebesül. Az Európa Szálló külön szobájában ápolja a fogadósné, aki szintén szerelmes a fiúba. Közben Ágnes egészen belebetegszik a hiábavaló várakozásba. Mikor már nagyon a végét járja, a jószívű nagybácsi elküldi Pálért öreg írnokát. A fiú egy­szerre rádöbben vétkeire, s még fájós lábával indul, hogy mindent jóvátegyen. Azonban későn érkezik. Már csak parányi, halvaszületett gyermekét és halott sze­relmét láthatja. Pál további sorsát csak sejteti az író. A tragédia megrázó katharzi­se után ismét a kolostorban keres menedéket. Egy ilyen vázlatos cselekmény-ismertetésben szükségképpen sok mellékese­mény és részlet elsikkad, azonban talán még így is kiderül belőle, hogy erre a re­gényre egyáltalán nem jellemző a történetnek, a mesének az a vérszegénysége, amely már a fiatalkori Krúdy-művek többségében is megfigyelhető. Sőt ellenkező­leg. Inkább túlzsúfoltságról, nagyotmarkolásról beszélhetünk. Mintha csak tudato­san arra törekedett volna, hogy a vidéki nemesi élet ábrázolásának teljes hagyomá­nyát felhalmozza művében, a romantikus regények minden rekvizitumát felvonul­tatta. Van itt eszeveszett lovaglás a grófnővel, titkos találkozás az erdészháznál, óriási tétekben folyó kártyacsata a fogadó különtermében, esztelen költekezés, vál­tók aláírása, párbaj, agarászverseny, mindent tudó titkos rendőr, zordon apa, jószí­vű nagybácsi, hűséges szolga stb., stb. A végén azonban - e nagy bőség ellenére is - hiányérzetünk támad. Elsősorban a szereplők, főként pedig a főszereplő jellemé­vel van baj. Az első részben a szerzetesi hivatás és a szerelem konfliktusa még hi­hető, a második részben azonban Pál ingadozása Ágnes és Kovácsy Blanka között már teljesen képtelenség. Ha csakugyan úgy szereti Ágnest, mint ahogy az író mu­tatja, elképzelhető-e, hogy olyan könnyen hagyja magát elválasztani kedvesétől, s hogy semmit sem tesz a leány felkutatására? Sőt, amikor megtudja hollétét, akkor sem siet felkeresésére, hanem ez új szerelembe bonyolódik bele, bár tudnia kell, hogy kedvese gyermeket vár tőle, s mégis cserben hagyná? De túl messze megy az -104-

Next

/
Oldalképek
Tartalom