Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

író a főhős züllésének bemutatásában is. A hamiskártyázás után már aligha lehet az egykori szerzetesnövendéket tragikus hősként tekinteni, s épp ezért kevéssé meggyőző végső magára ébredése is, amikor vissza akarna térni Ágneshez. Van itt tehát sokrétű cselekmény, s nem hiányzik a konfliktus sem. Az öszszeütközés egyes szálai azonban túlságosan összekuszálódnak, nem erősítik, hanem sokszor inkább gyengítik egymást. Sikerültebb a háttér, a környezet felvázolása. A vidéki nemesi életnek, ha nem is különösebben újszerű, de föltétlenül hiteles képét rajzolta meg regényében a fiatal író. S ezt a környezetrajzot azzal tette specifíkusabbá, s ezáltal emlékezetesebbé, hogy jellegzetesen a nyírségi táj keretébe állította be szereplőit. Táj leírásai még nem olyan impresszionisztikusan színesek, nem olyan láttatóan képszerűek, mint a későbbiek, de helyenként már sikerül felvillantania a szülőföld sajátos arculatát: „Az őszi agarászatok kezdődtek meg a Nyíren. A kukoricát letörték, egyenes a világ, mint a lénia, csak itt-ott emelkednek elhagyott sírokhoz hasonlóan a hepe-hupás dombok, homokfúvások, amik alatt Zabolch vezér hadverő pogányai alusznak. Olyan ez az őszi idő, mint egy szép öregasszony szeretete. Napfényes, ábrándos, gyöngéd. A tarló felett a szél ha járkál, felveri az aranyszínű port a füvek közül, és a nagy mezőségeken ittott zöldül még valami, de az is csak foltnyi. Esőverte, fakó boglyák mögött bujdosik a nyúl és nagyot ugrik, amikor a messziségben puskadörrenés hallik, avagy vágtató paripák patái dobognak a kemény földön." A táj és a környezet felvázolása mellett társadalomrajzra is törekszik az író, ez azonban már kevésbé sikerült. A világnézeti korlátok, az eszmei engedmények ezen a területen mutatkoznak meg leginkább. Különösen vonatkozik ez arra, amit a dzsentriről mond: „Magyarországon, ellentétben Angliával, a köztudatba úgy ment által a gentry fogalma, mint neve egy ázsiai ivadéknak, amelyik kelet minden kényelmét, bűnét, hősiességét egyesíti magában. Mikor a köznemesség eltűnt a társadalomból, helyét a gentry foglalta el. A „gentry" tulajdonképpen nem társadalmi osztályt, avagy kasztot jelent, inkább csak fogalmat fejez ki ez a szó; fogalmát a gavallér, a magyar úri világnak, amelyik elkölti pénzét cigányra, kártyára, női világra; néha tönkre mén és akkor a vármegye terhe lesz, máskor jó gazda és jó házassággal igyekszik vagyonát gyarapítani." Itt még csak a dzsentri fogalmának meghatározásával játszadozik, s ha tisztázás helyett inkább összezavarja is a problémát, a cigányozó, kártyázó, vármegye -105-