C. Tóth Norbert: Szabolcs megye hatóságának oklevelei Budapest-Nyíregyháza, 2002. (Jósa András Múzeum Kiadványai 53. Nyíregyháza, 2003)

kilencedet potentia mediante elvitte; ezért az alperest száz aranyforintban, valamint az elvitt kilenced értékében elmarasztalják. Az alperes ügyvédje, Mada-i Pál azonban kérte a per átküldését a királyi kúriába a következők miatt: príma ratione, quod ex quo ipsi actores fassi sunt, quod ultimi(!) ordinationi et compositioni certorum compositorum paraissent, ex quo paraissent primariam ordinationem pro nichilo habuissent et invigorosam fecissent; secunda ratione, quod ex quo ante decisionem cause actores in causam atractos ex una domo expulissent et eiecissent, licet [in] alia domo in eosdem bonis habitaret. Ok tehát az alperes kérésére átküldik a pert vízkereszt nyolcadára a királyi kúriába. Másolat vagy el nem küldött tisztázat a megyei levéltár részére, több részből összeragasztott, de szétvált, lyukas és szakadozott papíron. DL 56412. (Kállay es. lt. 1500-88.) 787 1520. jan. 2. (in Apagh, loco scilicet sedis nostre iudiciarie, f. II. p. circunicis. Domini) Chobay-i János szabolcsi alispán és a szolgabírák jelentik Lajos királynak. Tudja meg, hogy amikor ők Borbála-nap utáni hétfőn

1 (dec. 5.) nem kevés nemessel meg esküdttekkel törvényszékükön az ügyek tárgyalására összeültek, akkor Kemeche-i Mihály és Máté

2 meg Megyer-i István a többiek közül felkelvén perbehívták Naghkallo-i Leukes Jánost (egr.) Thwra-i jobbágyai előállításával; majd elmondták, hogy János, nem tudni milyen hamis tanácsra, kiküldte Jósa Bálint, Chasar Balázs, Kardo Bálint, Gele István, Barlabas Antal, Zabo Miklós, Yosa Pál, Erdews Demeter, Duma János, Kys Tamás, Fystes Pál, Fystes Miklós, Erdews Bertalan, Zeozkw András, Yosa István, Santha Albert, Hegedews Máté, Korso Benedek, Fayz Ágoston, Jósa Bálint, Erdews István, Naghanthal János (prov.) nevü Thwra-i jobbágyait a felperesek Beczteleke nevü prédiumára és onnan a termést meg a szénát összegyűjtve elvitték, továbbá az ott lakó jobbágyaik nyáját elhajtották, mind e hatalmaskodással több mint kétszáz aranyforint kárt okoztak nekik. Ezt hallván az alperes ügyvédje azt válaszolta, hogy Lewkes János jobbágyai semmi ilyesmit nem követtek el, hanem a saját földjéről vitték el a termést és a szénát, továbbá a Kemeche-i jobbágyok engedélye nélkül szántottak és vetettek meg a nyájukat is de propria terra sua prohibita tamquam contra prohibitionem ibidem custodientes abigi fecisset, mindezt tanúkkal is igazolni tudja. A felperesek szintén azt mondták, hogy állításukat tanúkkal igazolni tudják. Ezért ők a feleknek kijelölték a törvényszék 15. napját (dec. 19.), amikor is először a felperesek tanúit hallgatták meg: Bogdan-i Farkas Gergely szolgabíró a következő vallomást tette: amikor Beczteleke prédium határjeleit állították, akkor Lewkes János provisor-ja: Koncz Márton pervenisset area molendinum ad meatum fluvii Thamasfayaere dictum és azt mondta: Ego - inquit iam non habeo abhinc ultra negotium, neque dominum, quisquis habet, procedat usque hunc locum est meta terre nostre et sciret, quod terre unde frumenta sunt asportata pecora et cetera abducta esset dominorum de Kemeche. - Pazon-i Cheres Mihály szolgabíró azt vallotta, hogy nobiles de Kemeche et Pazon tempore iuramentum prostitissent super eandem terram seu predium Beczteleke, quod ipsorum esset és tisztán látta a határjáró oklevélben, hogy a föld, ahonnan a termést és a szénát elvitték meg a nyájat elhajtották, a felperes Kemeche-i nemeseké, tudja még azt is, hogy a Thwra-iak a földbe vetettek, de azt, hogy a kilencedet megfizették-e, nem tudja. - Pazon-i Cheres László azt vallotta, hogy a föld, ahonnan a termést elvitték és az állatokat elhajtották, a felpereseké és azt mindig békében bírták. - Rakamaz-i Olah László (prov.) azt vallotta, hogy Wytez János, Kyskallo-i Wytez András atyja és Naghkallo-i Lewkes János egyfelől, másfelől Kemeche-i Máté, László és Imre meg Megyer-i László, amikor a határjeleket állították, a föld nem a Kallo-i urak földjeivel, hanem a Pazon-i nemesek határjeleivel volt határos, quam ipse fuisset unus ex