C. Tóth Norbert: Szabolcs megye hatóságának oklevelei Budapest-Nyíregyháza, 2002. (Jósa András Múzeum Kiadványai 53. Nyíregyháza, 2003)
panaszosoknak Katalinnak hitbére és hozomány fejében Jeke-n kilenc és fél, továbbá Szabolcs megye törvényszékén, az alispán és szolgabírák előtt hat és fél, összesen tizenhat, magyar aranyforintot fizetnek, továbbá Katalinnak ugyanakkor nyugtatnia kell a panaszosokat erről, azzal a feltétellel, hogyha a felek közül valamelyik a megegyezésnek ellentmondana vagy nem akarná teljesíteni, akkor a másik félnek száz aranyforintot kell fizetnie. Mivel a felek az egyezséget elfogadták, a panaszosok ott előttük kifizették a kilenc és fél aranyforintot, majd a törvényszéken a fennmaradó részt is ki akarták fizetni, azonban Katalin, nem tudni mi okból, nem jelent meg és nyugtatólevelet sem adott nekik. A konvent tehát a panaszosok jogainak védelmében a jelen pátens oklevelet állította ki. Szabolcs megye 1519. jan. 3-i jelentéséből. 784 1518. nov. 12. (2. die Martini) András leleszi prépost és a konvent emlékezetül adja, hogy megjelent előttük Jeke-i János özvegye: Anna, most Balogh Mátyás felesége és tiltakozott az ellen, hogy ámbár közte és Jeke-i néhai mondott János fiai: Sandrinus, Péter és Pál között Bertalan-nap utáni pénteken (aug. 27.) Jeke birtokon Anarch-i Thegzes László, Tharkan-i Miklós, Ramachahaza-i Ramacha Demeter, Senye-i Fycza Miklós és Megyer-i Benedek fogott bírák egyezséget hoztak létre a neki János birtokaiból az ország szokása szerint járó hitbér és jegyajándék megfizetése ügyében, mégpedig úgy, hogy Jekey Sandrinusnak, Péternek és Pálnak Márton-napon (nov. 11.) negyvenöt magyar aranyforintot kell fizetnie Annának a leleszi konvent előtt és az asszonynak a fizetésről nyugtatólevelet kell adnia azzal, hogyha a mondottak a pénzt nem akarják vagy nem tudják kifizetni, akkor száz magyar aranyforintban továbbá a negyvenöt magyar aranyforintban legyenek elmarasztalva Annával szemben; ezenkívül ha Anna a pénzt nem akarja vagy nem tudná átvenni, illetve arról nyugtatólevelet nem adna, akkor ő is száznegyvenöt magyar aranyforintban legyen elmarasztalva a mondottakkal szemben. A mondott ünnep elérkezvén Anna hiába várt a Jekey-ekre, ők nem tudni mi okból, nem jöttek és nem fizették meg a mondott összeget. Erről az asszonynak jogai védelmére a jelen oklevelet adják. Szabolcs megye 1519. jan. 3-i jelentéséből. 785 [1518-1521.] (in possessione Apagy, f. II. [...]) Chobay-i János szabolcsi alispán meg a szolgabírák emlékezetül adják, hogy Bessenyewd-i Berey János szolgabíró perbehívta Senyew-i Iklody Bertalan diákot és Miklóst az általuk előállítandó Senyew-n lakó Poor János (prov.) jobbágyukkal. Az alperesek tiltakoztak, mivel jobbágyuk részéről Senyew birtokon a felperesnek már igazságot szolgáltattak, amikor is kérték a megyétől Zolnok-i László szolgabíró kiküldését az ítélet meghallgatására. A felperes az ítélettel nem volt megelégedve, ezért Zolnoky-i László szolgabíró a megye elé utalta a pert. A szolgabíró elmondása szerint a felperes azzal vádolta a jobbágyot, hogy az Perselth István nevü Senyew-i jobbágyát ártatlanul megsebesítette és lábának összes idegét elvágva élete végéig sántává tette. Az elszenvedett erőszakért, sebesítésért és bűnért tíz forintot kért. Ezt hallván az alperesek azt válaszolták, hogy a jobbágyuk teljesen ártatlan és azt az ítéletet hozták, hogy a jobbágyuk tegyen esküt ártatlanságáról. A felperes ezzel az ítélettel nem volt megelégedve. - Ok látván, hogy az alperesek ítélete sem nem jó, sem nem helyes, úgy ítéltek, hogy a felperes jobbágya az alperes jobbágya ellenében az ország szokása szerint tíz forintig leteheti az esküt, aki azt le is tette előttük, erről a jelen oklevelet adják. Szakadozott papíron, a szöveg alatt öt gyürüspecsét nyomával. DL 25724. (MKA Archívum familiae Nádasdy.)
