Makkay János: Kőkori régiségek a vállaji határban Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 50. Nyíregyháza, 2003)

„Három a magyar igazság..." Sokszor hallottuk már e szólást, de, hogy mennyi bölcsesség van e közmondásban, arra akkor kellett rájönnünk, amikor a Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának képviselője immár harmadszor zörgetett a nyíregyházi Jósa András Múzeum kapuján, hogy a keleti határszélen megint határátkelő-építés lesz. Beregsurány és Csengersima után most Vállaj kerül sorra. Amikor először esett szó a vállaji munkálatokról, egy beszélgetés rémlett föl bennünk. A csengersimai határátkelő alapkőletétele volt. Magas rangú vámtiszt érdeklődött a régészeti ásatásról. Körülnézett, kérdezősködött. Aztán kibukott belőle az, ami a leginkább izgatta: - Mondják, miért van az, hogy minden határátkelőnél régészeti lelőhelyet találnak a régészek? Ki akarnak velünk tolni? A válasz ennél sokkal egyszerűbb. A trianoni határ vonala nem a vakszerencse műve. A földrajzi viszonyokat nem hagyták teljesen figyelmen kívül. Az ásatás környéke Egy-egy folyó, patak vagy ér medrét figyelembe vették. A mai utak is gyakran futnak a régi utak nyomvonalán. Hogyha a közelben még kisebb magaslat is fekszik, minden együtt van ahhoz, hogy az ember falul alapítson. így volt ez Vállajon is.