Makkay János: Kőkori régiségek a vállaji határban Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 50. Nyíregyháza, 2003)

fontosabb megértenünk, mert - Kárpátalja néhány helyével együtt - éppen itt, az Alföld északkeleti részén jutottak legészakabbra a földművelést először elterjesztők. Gondoljunk bele: legészakabbra az egész északi féltekén, beleszámítva Eurázsia minden más síkságát, Moldvától KözépÁzsiáig és a Sárga folyóig! Nem kényszerítő ok, hanem a rendkívül kedvező körülmények sarkallták terjeszkedésre a déli csoportokat. Ezeket a körülményeket pl. a már említett obszidián jelzi. Mind Méhteleken, mind a még északabbi Bezdéden több ezernyi ilyen kőeszközt leltek. Méhtelek új kőkori telepesei azért alapították falujukat, hogy a szárazföldi Európában egyedül a Tokaj-hegységben, a Hegyalján található obszidián, és más, kőeszközök számára igen alkalmatos nyersanyagok (kovakőféleségek) közelébe kerüljenek. Leletanyaguk, leginkább a sajátságos agyagedény-formák elterjedése azonban azt mutatja, hogy közelébe kerültek ugyan a nyersanyagoknak, így a varjúkovának is nevezett fekete obszidiánvidk, de a birtokába nem! Az a Körös kultúra, amely az Alföld középső és déli részein játszva kelt át a Tiszán, északkelet felé is Kárpátalja síksági tájaira, Tiszabezdéd táján megtorpant! (Tehát ott, ahol Czető András tanár úr, szorgos gyűjtései alapján a falu egész őstörténetét megírhatná!) Az ott élő őslakóktól beszerezhették a nyersanyagot, feldolgozhatták és továbbíthatták délre, de maguk az értékes források a helyiek ellenőrzése alatt maradtak. Fontos bizonyíték ez amellett, hogy az Alföld északi fele nem volt lakatlan a földművelők, a Körös kultúra népének érkezésekor. A középső kőkor kőeszközöket bőven használó vadászai éltek ott, jóllehet tanyahelyeik még felfedezésre várnak. Méhtelek emlékeit most nem mutatjuk be. Annál inkább fontos számunkra, hogy mik történhettek az Alföld középső és északi részein azokban a századokban (úgy a Krisztus előtti V. és IV. évezred fordulóján), amikor a Körös kultúra népe már belakta területeit, a tőle északabbra élő, és vele kövekkel kereskedő őslakosok pedig bizonyára egyre kíváncsiabban figyelték, kiféle új emberek és főleg miféle új dolgok élnek-készülnek-történnek déli határaikon. A történelem arra tanít, hogy a szomszédok ilyen kíváncsi megfigyeléséből előbb-utóbb gyümölcsöző kapcsolatok jönnek létre. így is történt! Új dolgok?! Meglepő lehetett például az északiak számára az,hogy a csipkézett széllel (retussal) élesre alakított kőpengéket nemcsak késnek, fúrónak, reszelőnek, árnak használják, hanem sarlópengének is. A sarló pedig nem vad füvek összegyűjtéséhez, hanem arrafelé addig ismeretlen