Makkay János: Kőkori régiségek a vállaji határban Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 50. Nyíregyháza, 2003)

Kr.e. 10 ezertől kezdve két-három ezer év alatt. A manapság sokat emlegetett Kurdisztán, Pakisztán, Irán és Kappadókia területén. Az egyre inkább tartós létbiztonságot nyújtó életforma rengeteg elsődleges és másodlagos (sok jó és számos rossz) hatása és következménye közül most csak kettőt említek meg: - az egészségesebb életmód és vegyes táplálkozás miatt megnőtt az emberi életkor, - a viszonylagos táplálékbőség miatt jelentősen felgyorsult az emberi közösségek szaporodása. E kettő együtt hamarosan népességrobbanáshoz vezetett. A megszaporodott népek „fölöslegbe került" csoportjai útnak indultak, és vitték magukkal már termesztett növényeik vetőmagvait, hajtották-tcrclték már csordákba-nyájakba-csürhékbe fogható állataikat. Európa felé az északnyugati ág indult el, és egy-két évezred alatt az új ismeretekkel átkeltek Európába, a mai görög és bolgár földekre. Mivel jó talajokra és jó legelőkre találtak, a terjedés nem állt meg délen, hanem Kr. e. az V. évezredben elérte a Kárpát-medence termékeny középső részét, az Alföldet. Új világ kezdődött errefelé is. Nem véletlenül említettem, hogy jó talajokra bukkantak. Ennek a korai földmüvelésnek, főleg a talajmüvelésnek alig voltak még eszközeiszerszámai. Az ekét még nem fedezték fel, a talaj lazítása törékeny fakapával, széles kőbaltával vagy esetleg ásóbottal történt. Ehhez azonban megfelelően laza talajok kellettek: a kövecses-kavicsos felszíneket, vagy a vízzáró agyagos réteket nem szerették, mert törtek-koptak a szerszámok, és egyébként is nehéz testi munka volt a felásásuk. Az ilyesféle talajok pedig nem is termékenyek. A korai földművelők azokat a laza talajú sávokat kedvelték, amelyek a nagy folyók mentén húzódó magas partokon, a folyóhátakon húzódtak. Ezek alacsonyabban fekvő sávjait ugyanis a hóolvadás után minden évben elborította az ár, friss laza iszapot terítve széjjel. Ugyanakkor a közeli hátak magasabb, víztől soha nem érintett része kiváló telephelyül szolgált a kis falvak egyszerű házainak. Vállaj környékének és a tágabb vidék nagy részének agyagos talaja azonban nem tartozott a könnyen művelhető területek közé. Felmerülhet azonban az érdeklődőben a kérdés: ha SzabolcsSzatmár talajviszonyai nem különösebben kedveztek a legkorábbi földművelőknek, mégis miért telepedtek meg ezek az emberek (akiket a régészek a Körös kultúra népekém emlegetnek) errefelé is. Ezt annál