Németh Péter (szerk.): Bajtársak : Lázár Sándor fotóalbuma Nyíregyháza, 2001. (Jósa András Múzeum Kiadványai 49. Nyíregyháza, 2001)

1997-ben az Amerikai Egyesült Államokban élő Jármy Jánosné, született Lázár Mária Gabriella a Jósa András Múzeum számára ajándékozta bátyja, Lázár Sándor huszárzászlós, 1944-ben huszárfőhadnagy, 1941-ben az ukrajnai hadjáratban készített fotóiból összeállított albumot, benne 158 db 6 x 9 cm-es képpel. A XX. század első évtizedei a „nagy fotózási mániában" teltek el, mindenki igyekezett megörökíteni mindent, ami számára fontos volt, ahol járt, amit látott. Az egykori Magyar Királyi Honvédség tisztikara sem volt ez alól kivétel, százszámra készültek a képek, s a békésebb időszakokban ezekből szép albumok is születtek. Szinte ősi érintetlenségükben csodálhatjuk meg a felvidéki (1938), a kárpátaljai (1939), az erdélyi (1940) és a délvidéki (1941) bevonulások után a Magyarországhoz visszacsatolt vadregényes tájakat, a falvakat, a népviseletet, s azt a fantasztikus ünneplést, ahogy a trianoni békediktátum után erővel elszakított magyarság fogadta és üdvözölte a bevonuló magyar honvédséget. Más jellegűek az 1941-es oroszországi, az ukrajnai hadjárat képei, hiszen ott a harc, az értékek pusztulása, a felrobbantott épületek, hidak, a már korábban, a kommunista éra alatt elpusztított templomok, a zsákmányolt fegyverek, a hadifoglyok a fényképezés fő témái és, mert a háború kérlelhetetlen logikájából ez is származik, a sebesültek, a hősi halottak sírjai szerepelnek új élményként. Természetesen ott vannak a fotókon a saját szakasz, század emberei, jobbnál jobb életképek a harcok szünetében zajló mindennapi tevékenységekről, s a leghűségesebb bajtársak, a lovak is. Az 1941 nyarán-őszén zajló hadművelet még a „békésebb" világot jelentette, hiszen viszonylag kevés veszteséggel tértek haza az egyes alakulatok, azután pedig volt idő a filmtekercseket előhívatni, élménybe-