Németh Péter (szerk.): Bajtársak : Lázár Sándor fotóalbuma Nyíregyháza, 2001. (Jósa András Múzeum Kiadványai 49. Nyíregyháza, 2001)

számolókat tartani, albumokat készíteni, mesélni. Sokkal masabb lett a helyzet három év múlva, 1944-ben, amikor utoljára indult frontra a magyar huszár. Távol hazájától, a lengyelországi Pripjaty-mocsa­rakban, idegen érdekekért hullatta vérét, s a folyamatos, szinte állan­dó harcban már nem igen volt módja a fotózásra, sokkal fontosabb dolgok, legfőképpen a túlélés, a beosztottakról való gondoskodás foglalkoztatta mind a tisztikart, mind pedig a legénységet -, s már ko­rántsem volt biztos, hogy negatívok, melyeket a tábori postára bíztak, megérkeznek-e a címzetthez, a náluk lévők pedig, egy-egy hirtelen támadás, vagy visszavonulás után nem kerülnek-e az ellenség kezé­be. Abban sem lehetett biztos senki, ha a hadműveletek alatt valami szerencsés véletlen folytán sikerül is egy-egy városban előhívatni és fotókat készíteni a negatívokról, azoknak mi lesz a további sorsa. Fogságba esésékor ugyanis mindent elkoboztak, s ha valami csodás véletlen folytán mégis sikerült a hazatérésig megőrizni a képet, az ak­korra a sok hajtogatástól, a rejtegetéstől már úgy összetört, hogy szinte semmire sem lehetett használni. Ilyenekkel is találkoztunk. Ezek a tények is okai annak, hogy az utolsó háborús évekről igen ke­vés felvétel maradt, nem a fotózási inger csökkent, a feltételek változ­tak meg. Ezen album „szerzője" vitéz csíktaplóczai Lázár Sándor 1920. november 1-jén született Temesváron, ahonnan hathetes korában a család a nyíregyházi rokonsághoz települt át, mivel a román hatósá­gok kiutasították őket. Az apa, dr. vitéz Lázár Ferenc tartalékos hu­szártiszt Szabolcs vármegye szolgálatába állt, előbb a tiszalöki, majd a kisvárdai járás főszolgabírája, 1938-tól pedig vármegyéje főjegyző­je. Sándor fia utána lett vitézi várományos, majd vitéz. Az édesanya, báró Buttler Matild, Buttler Sándor szintén volt nyíregyházi huszártiszt, majd megyei főcserkész leánya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom